Amikor arról írunk, hogy az LMBTQ+ szervezetek a legbefolyásolhatóbbakat célózzák – mégpedig a gyerekeket – akkor még nem gondoltuk, hogy a „mindig van lejjebb” következő szintje az értelmileg fogyatékos felnőttek cirkuszi mutogatása lesz.
Gyomorforgató és ízléstelen, hogy bárki embernek – márha egyáltalán embernek hívhatjuk az ilyet – eszébe jut, hogy felkeressen down szindrómás felnőtteket és megkérdezze, nincs-e kedvük drag queen-eknek öltözni és éjszakánként papagálynak öltözve nagyközönség előtt porondon segget rázni.
Angliában került toborzásra a „drag syndrome” nevű csapat, amelynek nevéből is következtethetünk: down szindrómás felnőttek drag queen show szereplését jelenti.
hirdetésPersze a szivárvány stricik homlokukra csapnak, miért nem nekik jutott eszükbe ez a piaci rés, hiszen micsoda ötlet (és pénz) értelmi fogyatékkal élőket az önmegvalósítás és esélyegyenlőség rózsaszín unikornis köntösébe csomagolva rábeszélni egy jó drag show-ra, miközben nekik és a világnak érzékenyítés és művészet címen mindent eladnak.
Na de kinek szól ez a műsor? Az egy dolog, hogy az ötletgazdának óriási biznisz, de mégis kikből áll a közönség?
Jószándékú elképzelésem szerint néhány manipulált naiv felnőttből, akik tényleg elhiszik, hogy ez nem más, mint művészet és ezáltal a fogyatékkal élőket, valamint az LMBTQ mozgalmakat támogatva befizetnek a műsorra. Rosszabbik hipotézisem alapján pedig aberrált, perverz, beteges kéjencek látogatnak el egy-egy ilyen jellegű eseményre, akik attól jönnek izgalomba, ha nőnek öltöztetett down szindrómás férfiaknak dobálhatják a pénzt a színpadra.
Ez nem művészet, hanem abnormalitás.
Nem is olyan régen értetlenkedtem azon, hogy miért vannak kényszeresen tele a filmek homoszexuális és transznemű szereplőkkel, jelenetekkel, szemben például azzal, hogy fogyatékkal élőket kevesebb gyakorisággal láthatunk a mozi vásznakon.
Nem arra gondoltam, hogy most meg a szellemileg sérülteket a szivárvány zászlaja alatt futtassanak.
A címlapkép forrása: YouTube/képernyőfotó
