A Vasárnap alapvető profilja – micsoda meglepetés – nem a foci, de mégiscsak világbajnokságot rendeznek, amiről olvashatnak híreket ezen az oldalon is, így nem árt az eseményről egy keveset beszélni, főleg és alapvetően annak közéleti vetületeit elnézve. Mert ha van eddig komolyabb tanulsága ennek a világbajnokságnak, az az, hogy mindenki foglalkozzon azzal, ami a saját dolga. Mert nézzék csak meg, hogyan jártak azok a németek, akik egyébként döbbenetes módon a vb-ken, 2014-es győzelmük óta csak kettő, azaz 2 darab győzelmet arattak.

Kívülről úgy tűnt, hogy mindennel foglalkoznak, csak a focival nem. Előbb váltig ragaszkodtak ahhoz, hogy márpedig Manuel Neuer, a válogatott kapusa, egyben csapatkapitánya bizony szivárványszínű karszalagot fog hordani. Majd amikor kiderült, hogy ezért bizony rögtön a meccs elején sárga lapot kapna, maradt egy fekete-fehér, de szívet is ábrázoló szalag meg szivárványszínű stoplis. Mindezt megkoronázva egy olyan, japán meccs előtti csapatfotóval, amelyek minden német játékos befogta a száját, utalva ezzel arra, hogy nem mondhatják el szabadon a véleményüket.

Mi lett vége? Vereség Japántól, amely megpecsételte a sorsukat és újfent kiestek már a csoportkörből.

Megjegyzem, a FIFA-t számos dolog miatt kell támadni, de pont az, hogy politikai üzeneteket nem közvetíthetnek a játékosok, nem tartozik ezek közé. Mert gondoljanak csak bele, ha szabadon lehetne bármit közölni, nem csak jóemberkedni, akkor ugyan mi akadályozna meg egy diktatúrát abban, hogy játékosait sakkban tartva, arra kényszerítse őket, hogy ki tudja, milyen ódákat zengjenek a rendszerről meccs közben is? Néhány vb-vel ezelőtt Észak-Korea is kijutott a világbajnokságra, kinek lett volna kellemes, ha a focisták meccs közben arra lehettek volna kényszerítve, hogy a Dzsucsét méltassák? Nem vita tárgya, hogy Katar nem demokrácia. Az sem különösebben kétségbe vonható, hogy talán lettek volna olyan országok, amelyek jobban megérdemelték volna, hogy világbajnokságot rendezhessenek. Aztán az is tény, hogy Katarban nemigen érvényesülnek olyan szabadságjogok, mint a nyugati világban és bizony, ha valaki éppen nagyon protestálni akarna a szexuális kisebbségek életminősége miatt, hát Katar ügyében tán egy kicsivel nagyobb oka lenne rá – érezzék az iróniát -, mint amikor Németország nem is olyan régen velünk szemben művelte a fesztivált egy müncheni Eb-meccs előtt.

Ám a helyzet mégiscsak az, hogy aki elfogadta Katar meghívását – és amit egyébként nem volt kötelező, emlékezzünk csak a ‘80-as évek olimpiáira, ami mellesleg szerintem szintén iszonyúan rossz irány volt -, az bizonyos tiszteletet illik, hogy tanúsítson vendéglátói felé. Mert ha én el is megyek valakihez, akit nem kedvelek, hát nem fogok arról beszélni a vendégség előtt, hogy mennyire nem bírom a vendéglátót. Aztán ott van a portugál szövetségi kapitány példája is. Azon portugáloké, akik simán jutottak tovább a csoportjukból. Ő elmondta, hogy bár mélyen hívő, katolikus ember, de nem fogja a nyílt utcán Istent dicsőíteni és elfogadja, hogy Katarban más szabályok érvényesülnek, mint Katarban. Ezzel együtt pedig reméli, hogy amikor katariak érkeznek az ő hazájába, akkor ők is elfogadják és tiszteletben tartják mindezeket a különbségeket.

hirdetés

Portugália hívő keresztény edzője: Katarban vendég vagyok és úgy is viselkedek

Mi derül ebből ki a legjobban? Az, hogy Rómában tegyünk úgy, mint a rómaiak. Egy foci vb arra való, hogy ott a legjobbakat focizzanak. Kár ebből mást kihozni. Már csak azért is, mert ahogy a példa mutatja, ilyen helyzetben könnyen szűnik a koncentráció.

A címlapképen anémet válogatott egyik tagját sem kérdezhették a sajtótájékoztatón. Forrás: MTI/EPA/Ronald Wittek