A középkor egyik legismertebb és leginkább szerethető szentjére, Szent Erzsébetre emlékezünk a mai napon. Sárospatakon született, II. András magyar király (Aranybulla 1222) és Gertrúd királyné gyermekeként. Már egészen fiatalon – négy évesen – a Türingiai grófhoz, Lajoshoz adták feleségül, és Wartburg várában, német környezetben nevelkedett. Férje, aki hét évvel volt idősebb Erzsébetnél, igazán megszerette és három közös gyermekük is született.
A magyar királylány vallásos buzgósága hamar magára vonta az udvar figyelmét. Különcnek tartották Isten iránti elkötelezettsége és a szegények megsegítése miatt. Zarándokházat, ispotályt épített és ő maga is ápolta az elesetteket.
Egy monda szerint egyik alkalommal, amikor Lajos távol volt a palotától Erzsébet a zsúfolásig megtelt ispotályból egy beteget Lajos ágyába fektetett le. Az udvar népe megbotránkozott a cselekedeten és elárulták Lajosnak a történteket, aki felbőszülve ment a hálószobája felé, és amikor az ágyához ért látta, hogy nem akárki foglalta el a helyét, hanem maga Jézus Krisztus.
A koldus bőrébe bújt Messiás a legelőkelőbb helyet kapta: a király ágyát és Erzsébet odafigyelését. Lajos ezen esemény után még inkább ragaszkodott feleségéhez és támogatta karitatív cselekedeteit.
Lajos váratlan halála után Erzsébetre nehéz időszak várt. Gyermekeivel elhagyta a várat és városról városra járva szolgált a betegek között. Később Marburgba költözött és belépett a ferences kolostorba 1228-ban. Mindössze 24 éves volt, amikor 1231-ben elhunyt. Már életében legendák övezték, és szentként tisztelték. Az egyház igen csak korán, már 1235-ben a szentek közé iktatta Erzsébetet.
Az Erzsébethez fűződő egyik legismertebb történet az úgynevezett rózsacsoda.
Egy alkalommal kötényében kenyeret vitt a szegényeknek. Férje megállította, megkérdezte, mit visz benne. Erzsébet azt felelte, hogy rózsát, s amikor megmutatta kötényét, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján az ábrázolásokon a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai attribútumává.
hirdetésÉrdemes azonban egy kis európai kitekintést is tenni, hiszen a Közép-Európai országok Erzsébet-kultusza mellett ismerünk egy másik Szent Erzsébetet is, aki közeli rokona volt a sárospataki Erzsébetnek.
Aragoniai Erzsébet (1277 – 1336), Coimbra védőszentje, III. Péter aragóniai király leánya, II. András magyar király dédunokája, Árpád-házi szent Erzsébet nagyunokahúga. Nevét is nagynénje tiszteletére kapta.
Magyarul nem tudott, példaképe mégis nagynénje, Árpád-házi Szent Erzsébet volt. Mindkét szentet rózsákkal ábrázolják, hiszen hasonló csoda esett meg velük.
Izabellát Portugáliában a „Béke angyalának” is nevezték, mert ő közvetített férje és fia, Alfonz viszályában.
A nagytermészetű Dénes nem bizonyult jó férjnek; több szeretőt is tartott, végül elűzte feleségét, akit azzal vádolt, hogy helyette Alfonzhoz húz. Később, betegségében visszahívta és Erzsébet haláláig ápolta férjét. A király halála után belépett a ferences rendbe, és jótékonyságáról vált híressé. Vagyonát és ékszereit eladta, árukat pedig szétosztotta a szegények és a kolostorok között.
Portugáliában járva tehát ne lepődjünk meg, ha a templomok valamelyik oltárán megpillantjuk egy fiatal női szent szobrát – kötényében rózsákat tartva. Nem tévedés, ő Coimbrai Szent Erzsébet. Legyünk büszkék arra, hogy szerte Európában vannak olyan szentek, akiknek gyökerei a mi földünkről származnak és mutattak példát hitről, elköteleződésről, szegények megsegítéséről.
Ma is érvényes mindaz, ami a középkorban Szent Erzsébet cselekedeteit vezette: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” Mt.25,40
A címlapképen Edmund Blair Leighton: Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek című festménye látható. Forrás: Wikipedia
