Az előző írásaimban igyekeztem áttekinteni a kép és identitás közti különbséget, összefüggéseket. Ezzel elsődlegesen az volt a célom, hogy megértsük, mennyi minden következik abból, ha önmagunkat valóban ismerjük, és mi történik, ha nem igazi mélységeinkben tárjuk fel a valónkat. Szeretném ezt a szemléletet tovább vinni és az Istennel való kapcsolatunkban is áttekinteni, hogy miként fejlődik bennünk az Ő megismerése!

Három alapvető fogalmat különíthetünk el ezen az úton, (ahogy Horváth-Szabó Katalin ezt kifejti) az első az istenkép, amely egy implicit tudás, a kiskorunkban érzelmi alapon kialakult képünk Istenről. Úgy is mondhatnám, ez az, amit Istennel kapcsolatban érzek, de amelynek gyökerei a tudattalanban vannak. Később kialakul bennünk egy expilicit tudás is Vele kapcsolatban, amely kognitív, vagyis értelmi ismeret. Ez az istenfogalom, vagy istenkoncepció. Ez magába foglalja mindazt, amit akár tanultam, akár átgondolva magamévá tettem az Isten személyével kapcsolatban. Leíró jellegű és definitív gondolatok ezek. Mindaz, amit Istenről hiszünk, szintén ide tartozik. Végül, mivel ez a két dolog – az istenkép és az istenfogalom – nem csak egymás mellett léteznek, hanem valamiféle kapcsolat alakul ki bennünk köztük, ezért beszélhetünk istenreprezentációról is. Ez a kettő kölcsönhatásában bennünk kialakuló tudás, amely Istenről szól. Ezek mind sajátságosak, s így sajátságos problémákat okozhatnak.

Az istenképünk általában a szüleinkkel való kötődésnek és kapcsolatnak a jegyeit hordozza magán.

Befolyásolja az Isten és ember közti kapcsolatról alkotott képünket, valamint az intraperszonális látásunkat is, vagyis pl. az önértékelésünket is. De befolyásolja a megküzdésünket, a szenvedéssel, vagy a halállal való kapcsolatunkat és még sok mást az életünk alapvető dolgaiból. Összességében, tehát az Istenről alkotott képünk a világlátásunkat fogja kialakítani, amely lehet pl. elhanyagoló szülők esetén deisztikus („a gép forog az alkotó pihen” elv alapján: Isten megteremtette a világot, de már nem foglalkozik velünk), vagy a szülőkkel való kapcsolat hiányosságaiból ateista (az elfojtott gyermekkori félelmek, vágyak következtében kialakult negatív istenkép), vagy más esetben panteisztikus (Isten ugyan mindenütt jelen van, elérhető, de személytelen, tárgyiasított), stb.

Az istenfogalom az évek alatt szerzett tudásból, akár tapasztalatokból áll össze.

Sokfajta lehet, mint például megítélő (leltárt vezet a bűneinkről), omnipotens, állandó (atyai, stabil, határozott), bosszúálló (haragos, kérlelhetetlen, kemény), gondoskodó (megértő, ölelő, gyengéd), irányító (életelveket ad, parancsokkal vezet), stb.

Az istenreprezentáció a kettő kölcsönhatásából születik, a köznyelv általában ezt nevezi istenképnek. Az istenkép érzelemmel telíti meg az istenfogalmunkat, irányt ad a vele való viszonyunknak. Eközben az istenfogalom kontrollálni és alakítani képes az istenképet. Általa értelmezzük a tapasztalatainkat Istenről. Ha a kettő koherens, akkor az istenreprezentációnk is egységes lesz. De lehet ellentmondásos is. Széteső változatában lehet akár démonikus is. Így tehát beszélhetünk negatív, vagy pozitív reprezentációról. Lehet az Isten és ember kapcsolata alapján szövetséges, vagy üzleti alapú az elképzelésünk, vagy éppen a szabadság-függőség tengelyen lehet kiszolgáltatottságról, vagy szeretetről beszélni.

hirdetés

Érdemes megfontolnunk, hogy az Istennel való kapcsolatunk ezekből a tényezőkből áll össze, mert ennek megfelelően tudjuk javítani, vagy gyógyítani azt. Ilyen értelemben lehet, hogy az istenképünk elfojtott, s így csak istenfogalmunk van, amely esetben általában a személyes kapcsolatra nehezen találunk rá (Isten csak egy „absztrakció”). Vagy túlfejlett az istenképünk, de alig van róla fogalmunk, s ilyenkor a tapasztalataink elnyomják bennünk a lehetőséget a valódi Isten megismerésére. A kötődési mintáink is befolyásolják azt, miként tekintünk az Istenre és a vele való kapcsolatra.

Jó tudatosítani, hogy azért, mert van bennem egy istenkép, amely negatív, vagy hiányos a fogalmam Vele kapcsolatban, azért még a valódi Isten lehet más.

A következő cikkben a különböző kimenetelű reprezentációkra hozok néhány gyakori példát.

Molnár Miklós atya: Kép és identitás I. – A kép kialakulása és célja

Molnár Miklós atya: Kép és identitás II. – Mit nyerek a képpel?

Molnár Miklós atya: Kép és identitás III. – Kapcsolat a kettő között

Molnár Miklós atya: Kép és identitás IV. – Nyugtalanság és egyensúly

Címlapkép: Freepik.com