Ürge-Vorsatz Diána fizikus-klímakutató az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének alelnöke egyike volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 12 hírnökének. Hétgyermekes családanyaként is elkötelezett a környezeti válság mérséklésében, abban, hogy mindenkit a maga helyén cselekvésre buzdítson, és felhívja a figyelmet arra, hogy az önzés helyett a közösség, az egyén jólétével szemben mindannyiunk jól léte szolgálja az életet. Vallja: nem az a probléma, hogy túlnépesedik a Föld, hanem hogy szükségtelenül „extrafogyasztunk” és elpazaroljuk a kapott javakat.
Az idei nyár talán azokat is ráébresztette a klímahelyzet komolyságára, akik eddig úgy gondolták, hogy az éghajlatváltozás, a felmelegedés következményei majd valamikor a távoli jövőben jelentkeznek, és nem eszik azt olyan forrón. Nem kell globális felmelegedésről beszélni, számokban kifejezni a termést sújtó aszálykárokat, az erdőtüzeket, elég, ha csak egy pillantást vetünk a napraforgóra (ami már nem tud a nap felé fordulni, mert szétszáradva lógatja a fejét), vagy a már augusztusra száraz lombú, sárga fákra. Erről van szó, a növényvilágról, az állatokról, rólunk: a mi és a gyermekeink életéről. A Föld sorsa a miénk, a saját bőrünkön érezzük. Ahogy Ürge-Vorsatz Diána fogalmaz: nem babra megy a játék…
Ürge-Vorsatz Diána klímakutatóval, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) alelnökével, hétgyermekes édesanyával otthonában beszélgettünk a magunk és a gyermekeink esélyeiről. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnöke a helyzet komolyságát nem elhallgatva, mégis a reményt helyezi a középpontba, lelkesítve és tettekre buzdítva mindenkit a maga helyén, a saját háza táján.
– Honnan van energiája, a szűnni nem akaró lelkesedése a munkájához és a hétgyermekes család működtetéséhez?
– Föntről jön a legtöbb erő, amit kapok. Most már 23 éve gyesen, gyeden és hasonlókon vagyok, és nagyon hálás vagyok ennek az országnak, hogy ezt megtehetem, mert máshol ilyen nincs. Mindegyik gyerekem születése után két hónappal kérdezték tőlem a kollégák, hogy visszamentem-e már dolgozni. Én meg ott szoptattam, kezemben a babával, miközben telekonferenciáztam. Mindig a család volt az első, illetve nekem is el kellett indulnom tévutakon, hogy megértsem, hogy a család az első, és az erre szánt időt semmi nem fogja pótolni. Amit csinálok, azt nem érzem munkának, mondhatnám, hogy erre hívtak, ebben tudok segíteni. Sosem munkaként éltem meg, hanem szerelemnek. Azért csinálom, mert szeretem, és mindig kapok is visszajelzést, hogy van értelme és ez ad hitet. Ha minél többet beszélünk róla, és hiszünk abban, hogy van egy jobb út, akkor együtt, közösen – ki-ki a maga helyén – nagyon sokat tehetünk!
hirdetés– A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik hírnöke volt. Hogy került oda egy klímakutató?
– Csodálatos ajándék volt, de tudom, hogy ez nem az én személyemnek szólt, és így talán még fantasztikusabb, mert ez azt jelenti, hogy elértük azt, hogy a legmagasabb szintű egyházi vezetés letette a voksot amellett, hogy ma az éghajlatváltozás és a környezeti válság az egyik legfontosabb probléma, és nagyon összefügg azzal az erkölcsi válsággal, amiben általában az emberiség van. Gyakorlatilag ugyanabból ered mind a kettő. Biztos vagyok benne, hogy a sok keresztény kutató közül emiatt esett rám a választás.
– A környezeti válság és az erkölcsi egy tőről fakad?
– Igen, és nem fogjuk tudni a környezeti válságot sem megoldani anélkül, hogy megoldanánk azt az erkölcsi válságot, hogy a világot egyre inkább csak az önző, anyagi érdekek, a világi élvezetek és a világi javak még nagyobb felhalmozása vezeti. Lássuk be, hogy a világban, de Magyarországon is sokan vagyunk – engem is beleértve –, akik még mindig és még mindig egy kicsit többre vágyunk, pedig igazán megvan mindenünk, ami egy jó élethez kell, és igazából azt nem vesszük észre, hogy a saját életünk is sokkal boldogabb és jobb lenne, ha nem a még nagyobb anyagi javak felhalmozását hajszolnánk, hanem a közösségre, a szeretetre, a kapcsolatainkra, a családunkra helyeznénk több hangsúlyt, több időt szentelnénk erre az egyéni mohóságunk kielégítése helyett.
– Például hogyan?
– Például, ha többet önkénteskednénk. Látjuk, hogy az egyházakban, nálunk is a plébánián folyton van lehetőség közösségi tevékenységre. Hívnak, hogy gyertek, segítsetek a farsang szervezésében, gyertek karácsonyfát állítani és így tovább. Mindig ugyanaz a három, öt, tíz ember megy el, a legtöbben ülünk, mint hal a vízben, és nem megyünk, mert nekem most ez van meg az meg amaz. Igazából mi lennénk boldogabbak, ha elmennénk, mert közben arra panaszkodunk, hogy egyedül vagyunk, hogy magányosak vagyunk, és mégsem használjuk ki a lehetőségeket, hogy építsük azokat a közösségeket, ahová tartozhatunk, pedig egy erősebb közösségbe ágyazva boldogabb az ember.
– Az önzés válsághoz, az önzetlenség boldogsághoz vezet?
– Nagyon fontos látni, hogy a boldogságunkat rossz helyen keressük. Lehet, hogy a kereskedelmi érdekek ezt diktálják, de sajnos a gazdaságot is át kell gondolni, hogy ne arról szóljon az üzleti élet, hogy még jobban leerőszakolunk termékeket az emberek torkán, hogy még többet eladjunk. Alakítsuk át úgy a gazdaságot, hogy „jól létet” adjunk el. Minőséget, és ne mennyiséget.
„Sajnos ezt a jó kis hálózsákot már mindegyik gyerekem kinőtte.” (Fotó: Fodor Erika)
– Egy hétköznapi ember mit tehet ezekben a folyamatokban?
– Nagyon fontos, hogy a munkáján keresztül mindenki: akár egy bolti eladó, tanár, diák vagy háziasszony hozzá tudjon járulni ahhoz, hogy másról szóljon a gazdasági élet, másról szóljanak a kapcsolataink – arról, hogy mi a lényeg az életünkben.
– A klímakatasztrófa egyik okaként a túlnépesedést is emlegetik. Hallunk olyat fiataloktól, hogy minek gyereket szülni erre a Földre? Ön hét gyermeket hozott a világra, és nevelnek a férjével.
– Azt lehet látni, hogy egyre több fiatal nem vállal gyermeket. Részben azért, mert kilátástalannak látja, hogy erre a világra gyermeket szüljön. Most jelent meg egy kutatás, aminek az eredménye még szomorúbb volt: azoknak a kutatóknak – akik velem együtt az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületében dolgoznak – a 40 százaléka már vagy nem vállalt gyereket, vagy egész máshová költözött, mint ahová eddig költözött volna. Tehát nagyon jelentős életbeli döntéseit befolyásolta az éghajlatváltozás. Azért nagyon nagy probléma ez, mert pontosan azok a párok, akik emiatt így döntenek és felismerik, hogy baj van, éppen ők tudnának olyan gyermekeket szülni, és olyan gyermekeket nevelni, akik segítenek a világ problémáinak a megoldásában – de nem teszik.
– A másik ok?
– Elterjedt egy olyan tévhit, hogy azért van olyan nagy bajban a világ és a környezetünk, mert túlnépesedtünk. Látnunk kell azonban, hogy ez a tévhit honnan jön. Pontosan azoktól az érdekköröktől származik, amelyek azt mondják, hogy nekem inkább jogom van az úszómedencéhez, meg a világ körberöpködéséhez évente, mint mondjuk az etiópoknak az életükhöz, vagy a családtervezéshez. Egyszóval másnak az életéhez kevésbé van joga, mint nekem a luxusomhoz. Ez egy nagyon súlyos etikai döntés. Aki azt mondja, hogy a túlnépesedéssel van a probléma, az ezzel azt állítja, hogy a luxusunkhoz több jogunk van, mint másnak az élethez.
„Ültessünk szárazságtűrő fákat, amik megvédenek a forróságtól!” (Fotó: Fodor Erika)
– Hogyan is függ ez össze a klímaválsággal?
– Az összhatás az a népesség szorozva a fogyasztásunkkal, és sajnos, azt látjuk, hogy a fogyasztás jóval nagyobb mértékben nőtt, mint a népesség. Sőt, azt látjuk, hogy azokon a helyeken, ahol még egyáltalán nő egy kicsit a népesség, annyira kicsi a környezeti lábnyom, hogy nincs is. Szokták mondani, hogy igen, de ők irtják ki az esőerdőket, mi azonban tudjuk, hogy erre is mi kényszerítjük őket, mert a mi tusfürdőinkbe kerül az a pálmaolaj stb.
– Akkor nem a túlnépesedéssel van a baj?
– Nem a népességnövekedés a probléma. A népességnövekedés jóformán leállt még Kínában is, de ugyanez a helyzet a többi fejlődő országban is. Nem azzal van probléma, hogy növekszik a népesség, hanem a fogyasztásunkkal. Sőt, éppen azt látjuk, hogy a mi gazdaságainkban, a mi országainkban pont abból van a probléma, hogy nincsen elég fiatal, nincsen elég gyerek, miközben – hála a Jóistennek – növekszik az átlagéletkor. Egyre több időst kellene egyre több munkaképesnek eltartania. Ezt nem lehet megoldani, ha csökken a gyerekszám, és nem lesz elég fiatal.
– Akkor jöhetnek a gyermekek?
– Nagyon fontos, hogy minden fiatal – akinek kedve van – vállaljon gyermeket. A környezeti válság miatt semmiképp ne jusson eszébe, hogy nem szül gyermeket erre a földre. Inkább nevelje úgy a gyermekét, hogy olyan pályát válasszon, ami a megoldásokon dolgozik. Nagyon fontos, hogy fogjunk össze, és minden egyes szakmában mindenki, minden nap minden egyes percében, otthon és a munkájában dolgozzon azért, hogy ne következzenek be katasztrófák, hiszen azt is megmutattuk az összes ENSZ jelentésünkben, hogy nemcsak hogy meg lehet előzni a katasztrófát, de jóval élhetőbb világot tudunk teremteni!
Ürge-Vorsatz Diána közösségi oldalán sok hasznos és egyszerű „trükköt” ajánl a hétköznapjaink környezettudatos megéléséhez – a természetes légkondicionálástól kezdve a hordozható privát párakapun át a a káros kibocsátások csökkentésének lehetőségéig.
Címlapkép: Fodor Erika
