Sem politikailag, sem jogilag nem állja meg a helyét az az Energiaügyi Tanácson áterőltetett terv, amelynek értelmében minden tagállamnak 15%-kal kellene visszafognia a gázfogyasztását.
Egy korábbi cikkünkben még őrült felvetésként írtunk arról a bizottsági javaslatról, amely mára valósággá vált. Akkor a tücsök és a hangya esetével próbáltuk szemléltetni, hogy milyen igazságtalan, hogy Brüsszel a felelősen és a felelőtlenül gondolkodó tagállamokat egyaránt arra kérné, sőt kötelezné, hogy spóroljanak a gázzal a következő időszakban. Mára pedig nemhogy a részletek kiderültek, hanem az őrültségből valóság lett: az Európai Bizottság minden tagállamnak azt ajánlja, hogy csökkentse 15%-kal a gázfogyasztását az előző 5 év átlagához képest az augusztus és március közötti időszakban.
Az ajánlatból azonban nagyon könnyen utasítás lehet: a rendelkezés értelmében ugyanis a Bizottság, akár 5 tagállam együttesen kérheti, hogy a 15%-os spórolás kötelező érvényű legyen minden tagállamra nézve.
Azt egyelőre nem tudni, hogy mi alapján lenne kérhető ez az úgynevezett vészhelyzeti mechanizmus és csak bízunk benne, hogy nem arról lesz szó, hogy Frans Timmermans bizottsági alelnök éppen milyen lábbal kel fel reggel. Ugyanakkor látva az Uniós energiaügyi folyamatokat, vagyis azt, hogy egyre kevesebb gáz érkezik az Északi Áramlaton keresztül és azt, hogy ennek hatására már 215 euróba is került a gáz az amszterdami tőzsdén, nem kell különösebb jóstehetség hozzá, hogy leírjuk: jó eséllyel eljöhet az a pillanat, amikor az ajánlott rendelkezés helyét felváltja a kötelező jellegű.
hirdetésEz ismét egy óriási pofon lenne a tagállami szuverenitásnak, ugyanis az energiaügyek eddig tagállami hatáskörbe tartoztak és ennek egy komoly szelete kerülne most brüsszeli irányítás alá.
Persze Brüsszel a legfontosabbat, hogy mégis hogyan érjék el az országok a 15%-os megtakarítást, nem mondja meg. Nem is csoda, hiszen az országok más és más adottságokkal rendelkeznek ezen a téren. Németországban van olyan cég, amely maga több gázt használ el éves szinten, mint Magyarország. Sok ország tehát ipari üzemei egy részének leállításával, vagy kapacitásuk csökkentésével el tudná érni a kívánt célt. Persze már ez esetben is kérdés, hogy milyen áron, hiszen az egyébként is dögledező európai gazdaságnak csak egy újabb szeg lenne a koporsójába, ha vissza kellene fognia a termelést. Még rosszabb a helyzet azonban Magyarországon.
Hazánkban ugyanis a gázfelhasználás legnagyobb részét a lakosság adja, így a spórolást aligha lehetne megúszni anélkül, hogy az a lakosságot közvetlenül ne érintse.
Vagyis előállhatna az a furcsa helyzet, hogy bár a gáztározóinkban van elég kapacitás arra, hogy mindenkinek jusson elegendő gáz, az európai szabályok miatt annak is lejjebb kellene tekernie a fűtést, aki ezt nem szeretné.
Már csak az a kérdés, hogy mit kellene kezdenie az így megspórolt gázzal azoknak az országoknak – mint Magyarország -, amelyeknek van elegendő. A tervnek ugyanis volt egy másik, hivatalosan még a fiókban lévő része, ami arról szólt, hogy azok a tagállamok, amelyek rendelkeznek tartalékkal, ezt kötelezően odaadhassák azoknak az államoknak, ahol már nincs mivel fűteni. Egyelőre ez a javaslat nincs napirenden, de mivel hasonlóan őrült gondolat, mint a közös spórolás, ne legyenek illúzióink: hamarosan valósággá válhat.
És van itt még egy dolog. A napokban lezajlott tanácskozáson úgy ment át a spórolási terv, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter ellene szavazott. Vagyis egy ilyen jelentős, nagy horderejű ügyet keresztül tudtak úgy vinni, hogy azzal nem minden tagállam értett egyet. Lapunk hasábjain is többször felhívtuk már a figyelmet arra, hogy ez egy nagyon rossz irány és széttartó folyamatokat indíthat el az egyébként sem túl egységes Európai Unión belül.
Kaszab Zoltán
Fotó: Freepik
