A csodák számunkra, európaiak számára gyógyulásokról, lehetetlen helyzetekben megtapasztalt imameghallgatásokról szólnak, de nem a külső körülmények okozta nehézségek, üldöztetés miatti életben maradásról. A pakisztáni Nayna, aki az egyik nagy múltú magyarországi egyetem hallgatója, csodaként éli meg azt, hogy életben van a családjával és az otthoni keresztény közösségével együtt.
A lány, szüleivel és három bátyjával Pakisztánban, egy afganisztáni határ menti városban él, ahol keresztényként minden nap ki vannak téve az üldöztetésnek. Nayna élete a Hungary Helps programnak köszönhetően 2019-től megváltozott, most már Magyarországon folytatja egyetemi tanulmányait, és csatlakozott a Szent László-egyházközség angol nyelvű közösségéhez is. Naynával a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye Öröm-hír Sajtóirodájának munkatársa beszélgetett.
– A muzulmán többségű Pakisztán nagyon veszélyes ország a keresztények számára. A város, ahol a családommal élek, a legveszélyesebb települések egyike. Nem tudjuk, hogy ki tartozik valamilyen terrorszervezethez, és ki nem.
Bárki lehet tagja egy keresztényellenes csoportnak, buszsofőr, bolti eladó, tanár, stb. Amikor a baráti körben szóba kerül a városom neve, mindenki rémülten kérdez az ottani életről, mivel köztudott, hogy a terrorizmus központja.
A szüleink kórházban dolgoznak. A családom nagyon vallásos, különösképp az édesapám, aki mindig arra buzdít bennünket, hogy imádkozzunk
hirdetés– Hogyan lehet állandó félelemben, veszélyben élni?
– Egyszerűen úgy, hogy oda születtem. Nem én választottam az országot, a várost, ahol élek. Nagyon nehéz. Ha például munkavállalásra kerül a sor, akkor azzal a ténnyel, hogy keresztények vagyunk, máris elveszítjük az esélyt arra, hogy megfelelő munkát kapjunk. Ilyenkor általában felajánlják, hogy változtassuk meg a vallásunkat, és akkor jobb esélyeink lesznek.
– Mi az, ami erőt ad nektek?
– Elsősorban a sok-sok ima, és a szüleim szeretete. Bátorítanak, hogy imádkozzunk egymásért. A lelki vezetőinkkel is sok időt töltünk, ez segít átvészelni a nehéz napokat.
Hiszünk a csodákban. Az életünket is ekként éljük meg, hiszen felnőni és életben maradni egy ilyen környéken, mint a szülővárosom, maga a csoda.
A mindennapokat átvészelni, túlélni az ottani feszültséget csak imával és hittel lehet. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz időszakok az életemben, de itt vagyok Magyarországon, és ezt is csodaként élem meg. Nem tudtam erről a programról, és soha nem gondoltam volna, hogy valaha kijuthatok abból az országból, városból. Éreztem, hogy tehetséges vagyok, de tudtam, hogy onnan nincs menekvés. Ám Isten mégis lehetségessé tette a kiutat a Hungary Helps programon keresztül, egy szempillantás alatt itt voltam. Nem veszítettem el a hitem, bíztam Isten akaratában.
– Hogyan kerültél kapcsolatba a Hungary Helps-szel?
– Az egyik helyi lelki vezető ajánlotta a bátyámnak, hogy pályázza meg ezt a programot, mert tudta, hogy ez nagy segítség lenne nekünk. Gyorsan beadtuk mi is a jelentkezésünket, és engem választottak ki.
E lehetőségnek alapfeltétele a keresztény vallásosság, hiszen a programnak éppen az a célja, hogy az üldözött keresztényeket segítse.
Felekezeti hovatartozásomat hivatalos papírokkal kellett igazolnom, ugyanis vannak muszlimok, akik meghamisítják ezeket a papírokat, csak hogy bejuthassanak egy ilyen programba. A Hungary Helps éppen ezért nagyon odafigyel a részletekre, még fel is hívják a helyi szervezetet, hogy megbizonyosodjanak, valóban keresztény fiatalról van-e szó. Ezután az itteni egyetemmel kell egy interjún részt venni, ahol felmérik, kik lehetnek a legalkalmasabbak az itteni képzésre, és ezt jelzi az egyetem a Hungary Helps-nek, akik ez alapján tudnak majd döntést hozni.
Végtelenül hálás vagyok Magyarországnak, hogy segítő kezet nyújtott nekünk, üldözött keresztényeknek.
2019 óta tanulok Magyarországon, és jelentkeztem PHD-ra is. Az interjún már túl vagyok, szerintem jól sikerült, most szurkolok, hogy elfogadják és felvételt nyerjek. A karrieremet itt szeretném elkezdeni felépíteni, mert tudom, hogy odahaza sajnos ez nem lehetséges.
– Hogy érzed magad Magyarországon?
– Itt nagyon biztonságos. A pandémia miatt az elmúlt 2 évben nem tudtam meglátogatni a szüleimet, és – tudom, furcsán hangzik – de ők félig-meddig örülnek ennek. Ők tudják, hogy itt Magyarországon biztonságban vagyok. Otthon minden nap aggódtak értem, hogy este hazaérkezem-e.
– Magyarországról hallottál már korábban?
– Igen, már hallottam. Amikor kisdiák voltam, a testvéremék iskolája karácsonyra kapott adományt, többek között Magyarországról is, amelyhez mellékelve volt egy térkép, rajta az ország körvonalával. Az egyházmegyénk egyik iskolájából, Nyíregyházáról a diákok rendszeresen küldenek támogatást pakisztáni családoknak, hogy segítsék a gyermekeik tanulmányait.
Már akkor is hálás szívvel gondoltam erre az országra, de elsősorban a Hungary Helps-nek szeretném megköszönni ezt a lehetőséget, hogy megmentette az életemet.
Hiszem, hogy Isten csodákon keresztül segít bennünket, és ebben a csodában, hogy itt lehetek, Magyarország humanitárius programja is szerepet játszik, ezért is köszönöm nekik.
Hálás vagyok, hogy szabadon gyakorolhatom a hitemet egy szabad országban. Tudom, érzem, hogy itt elfogadnak, és ez segít abban, hogy otthonomnak érezhessem ezt az országot. Tudom, milyen kereszténynek lenni egy olyan kritikus országban, mint Pakisztán, ezért ha bármiben a segítségére lehetek a Hungary Helps programnak, nyitott vagyok rá.
Nagyon szeretnék segíteni a népemnek – éljenek bárhol is a világban –, és igaz keresztényként felszólalni a többiekért és segíteni őket.
Mindig is szerettem volna, és most úgy érzem, megnyíltak a lehetőségek, hogy valóban tegyek valamit a népemért, a hitemért.
Forrás: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
