Egy héttel azután, hogy nyilvánosságra hoztuk Jakab Péter fonyódligeti őrjöngésének cenzúrázatlan felvételét, újabb exkluzív tartalommal jelentkeztünk a Vasarnap.hu-n: elsőként a magyar médiában sikerült megszólaltatnunk Kovács Gyulát, azaz a „munkagépes melóst”.

Akik látták a vele készített videóinterjút, minden bizonnyal egyetértenek abban, hogy Gyula rendkívül szerény és jólelkű ember, akit – ahogy kamerán kívül elmondta – nagyon nehéz kihozni a sodrából. Éppen ezért bánja – és ez már az interjúban is elhangzik –, hogy nem megfelelően reagált arra, hogy Jakabék akadályozták a munkavégzésben.

Sőt, hogy eláruljak egy kulisszatitkot, mikor az interjú témáit egyeztettük, Gyula mondta, hogy ezt a munkát valóban hivatásként fogja fel, mert tudja, hogy a tábort gyerekeknek építik; viszont nem akar „túlságosan pátoszos” lenni, ezért megkérdezte tőlem, hogy szerintem kitérjen-e erre a felvétel alatt is.

– Tényleg így gondolja? – kérdeztem tőle.

– Persze, hogy így gondolom, máskülönben nem mondanám – vágta rá rögtön.

Bevallom férfiasan, ekkor egy kicsit el is szégyelltem magam, hiszen közéleti újságíróként automatikusan a politikai logikából indultam ki, Gyula viszont nem politikus, hanem – a szó jó értelmében véve – egyszerű melós, aki ha mond valamit, azt úgyis gondolja. 

Egyébként azt tudni kell, hogy már az első telefonhívás alkalmával, habozás nélkül beleegyezett abba, hogy arccal és névvel készítsek vele interjút. Azt mondta, habár sok fenyegetést kap az eset óta, nincs félnivalója. Ha úgy alakul, meg tudja védeni magát. Valamint azért is vállalta a riportot, hogy – őt idézve – „tisztára mossa a saját nevét és kiálljon a magyar melósok becsülete mellett”.

Kovács vagy Jakab?

A videóinterjúval kapcsolatos kulisszatitkok ismertetése után azt javaslom, térjünk rá a címben feltett kérdésre, és vonjunk párhuzamot Kovács Gyula és Jakab Péter között.

Kezdjük az utóbbival! Jakab Péter oroszlán szerepet játszott abban, hogy a nemzeti radikális Jobbikból egy balliberális, a Demokratikus Koalícióval és a többi nemzetellenes politikai förmedvénnyel szövetkező párt lett. Jakabék a saját szavazóikat köpték szemen, árulták el. Mindezt úgy, hogy a nemzeti radikális közösség nélkül a Parlamentbe sem jutottak volna be, s akkor most milliós fizetésük sem lenne.

Jakab Péter saját magát a melósok felkent messiásának tartja, felszólalásaiban rendszeresen hivatkozik erre a rétegre. A lóláb azonban kilóg, pontosan a Kovács Gyulával folytatott „párbeszéde” világított rá,

hogy milyen stílusban nyilvánul meg (ordítozik, trágárkodik), amikor egy igazi melóssal fut össze. 

A közéleti tevékenysége eddig kizárólag a hangulatkeltésről és a rombolásról szólt. Ha a megnyilvánulásait nézzük, csak elvétve találni építő jellegű kritikát. Annál több mocskolódó megjegyzést, a kormány ellen uszító mondatot.

Kovács Gyula ezzel szemben épít – jelenleg egy gyerektábort Fonyódligeten, hogy a nehezebb sorsú magyar fiatalok is eljuthassanak a Balatonhoz. Végzi a dolgát becsülettel, szaktudását kihasználva hozzájárul az ország fejlődéséhez. Ha kell (és általában kell), akkor kánikulában, a tűző napon dolgozik. A munkát, amit nap mint nap elvégez, némely nagyszájú politikus (például Jakab Péter) valószínűleg egy óráig sem bírná.

Gyula emberi nagyságát mutatja, hogy még arra is képes volt, hogy utólag megkövesse magát a hangnem miatt, amit a pillanat hevében megütött. (Mindeközben Jakab Péter leszögezte, soha nem fog bocsánatot kérni a „munkagépes melóstól”). 

Ugye nem csak én érzem a két ember közti minőségbeli különbséget, valamint azt, hogy melyikük tesz többet ezért az országért?

Horváth Tamás

Megszólaltattuk a melóst, aki „el akarta ütni” Jakab Pétert – videóinterjú