Bese Gergő atya: Szent Erzsébet bátorsága erőt adott kortársainak és az elmúlt évszázadok keresztényeinek

Évközi 33. vasárnapon Jézus a tálentumokról beszél hallgatóságának. A gazda minden szolgálójának adott tálentumot: ötöt, kettőt és egyet. Ismerte őket, tudta mire képesek. Bízott bennük és elment. 

Isten minden emberben bízik, mindenkinek adott tálentumot. Senkit sem hagyott ki a sorból. Téged sem, engem se. De ott van az a fránya szabad akarat, amivel képesek vagyunk gúzsba kötni szárnyalásunkat. 

Inkább lemondunk arról, hogy megmutassuk kortársainknak mi mindenben vagyunk jók, különlegesek. Beállunk a sorba és hagyjuk, hogy mások mondják meg mire gondoljunk, mit viseljünk, hogyan beszéljünk. A szabadság hazug illúziója mögé bújva egyek leszünk a sokasággal. 

Ha pedig felvállalod hitedet, többre akarod vinni az életedben, hiszel a család fontosságában, a tiszta és hűséges szerelemben, már kiszólsz a kötelező narratívából.  Homofób, szélsőséges, nacionalista, klerikális, azaz társadalom idegenné válsz.

A többség ettől a béllyegtől fél, megbújik az árnyékban. De fellobban szívében a láng, amikor hozzá hasonló értékrendű, világnézeti gondolkodású nem hagyja magát, kilép a fényre. Hiteles cselekedetei azt sugallják: gyertek utánnam!

A ma ünnepelt Szent is ilyen volt 800 évvel ezelőtt. Erzsébet nem hagyta, hogy aranykalitkába zárják. Lehetett volna urizáló, gondtalan élete, persze ha beáll a sorba. Ő azonban sokkal többet akart kihozni az életéből, mert felismerte tálentumait. Bátorsága erőt adott kortársainak és az elmúlt évszázadok keresztényeinek.

Ma, mi is dönthetünk: a hazugság diktátumai, megkötözései vagy a tanúságtevő keresztény élet között. Vagy félünk és besimulunk az abnormális hétköznapokba, vagy Szent Erzsébet nyomdokaiba lépünk. Te döntesz! 

A címlapképen Edmund Blair Leighton: Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret oszt a szegényeknek

Iratkozzon fel hírlevelünkre