Hivatalosan először a Novemberi Felkelés során használták a fehér és piros színeket. A középkorban ugyanis egyszerre több zászló is használatban volt.

A fejedelmek és később a királyok is saját címereiket használták – ez gyakran vörös mezőben elhelyezett fehér sas volt, de nem mindig – csakúgy, mint a lovagság és az egyéb birtokok. Az uralkodók személyes szimbólumai fokozatosan váltak állami jelképekké, hogy aztán a Jagelló-korban elérjék leggazdagabb formájukat. Ez egy három egyforma szélességű posztósávon elhelyezett, öt mezőre osztott címerpajzs volt: egymással ellentétesen álló két-két Fehér Sas és Litván Lovag, középen egy ötödik, az uralkodó családi címerét ábrázoló pajzzsal – a Jagellók kettős keresztjével, Báthory István sárkányfogával vagy a Vasák gabonakévéjével. Ez az akkor nagyhatalomnak számító Köztársaság számára ugyanolyan jelentőségű jelkép volt, mint Szent István koronája a magyaroknak.

A felosztás előtt, a XVIII. század vége felé a francia forradalom hatására az új francia zászlót, a trikolort, a fehér, piros és sötétkék színeket kezdték használni Lengyelországban is. Érdekesség, hogy ez a három szín az összes szláv nép közös színe – a pánszláv zászló színei –, és jelenleg a szláv államok (népek) többsége a fehér-piros-kék színek valamilyen kombinációját használja: Csehország, Horvátország, Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, a Boszniai Szerb Köztársaság és a szorbok. Történelmileg a fehér-piros zászló azonban a csehek zászlaja, és a történelmi Csehország tartomány a mai napig használja.

A fehér és a piros színt együtt kizárólag a 1791. május 3-i törvények első évfordulóján használták. Ekkor a hazafias érzelmeiket kimutatni kívánó hölgyek piros szalaggal átkötött fehér szoknyákban jelentek meg a parkokban, vagy a szalonokban. Az urak pedig fehér-piros szalagokkal mentek ki az utcára.

A köztársaság szétesése után Napóleon az általa létrehozott, rövid életű Varsói Hercegségnek nemcsak alkotmányt adott, hanem a fehér-piros zászló is neki köszönhető. A megszálló hatalmak később tudatosan vagy könnyelműségből, de gyakran eltérő módon használták ezeket a színeket, leggyakrabban fordítva, piros-fehér sorrendben. 1916. május 3-án a demonstráló tömeg először vonult fel Varsóban fehér-piros zászlókkal, amelyeket már tömegesen készítettek a varrodák. Így szolgálta az ipari forradalom a nemzeti ébredést.

A függetlenség visszaszerzése után már 1919. augusztus 1-jén a Szejm törvényben erősítette meg a fehér-piros zászlót. A két világháború közötti időszakban egyidejűleg egy vörös alapon fehér sast ábrázoló zászló is használatban volt. Ez a köztársaság lobogója volt, amelyet az államfő, később az elnök használt.

1927-ben megváltozott a fehér sas megjelenése. Megváltozott maga a zászló is, amelyet kiegészítettek a tábornoki jelvényből és díszzsinórból álló szegéllyel.

Az 1919-es törvény bevezette a címerrel – fehér sas vörös mezőben – ellátott piros fehér zászlót is, amelyben a címer a felső fehér sávban jelenik meg.

Ezt a zászlót szárazföldön csak küldöttségek és követségek zászlajaként használták, a tengeren viszont kereskedelmi zászlóként, a lófarkas verzió pedig a haditengerészet lobogója lett.

Forrás: kurier.plus

Címlapkép: Pixabay.com