Mára a napnál is világosabban látszik, hogy a magyarországi baloldal – egy része legalábbis mindenképpen – soha nem látott közelségbe került ahhoz, hogy a szó büntetőjogi értelmében is hazaárulónak lehessen bélyegezni. Én tudom, hogy ez egy nagyon súlyos szó és időnként én is jogosnak érzem azt a kritikát, hogy túlzottan gyakran használjuk bizonyos cselekedetek megnevezésekor. Hasonló ez ahhoz, amikor egy tehetségkutatóban már az első meghallgatáson azt állítják a kedves delikvensről, hogy világszínvonalon énekelt, ilyen hanggal minimum a Scalában van a helye, aztán a következő rostán úgy esik ki, mintha ott sem lett volna. Ha elkoptatjuk a jelzőket, akkor pontosan ott és akkor nem fejtenek ki hatást, ahol és amikor arra a legnagyobb szükség lenne.
Ez a mostani azonban más helyzet. Mert minekutána a Nemzetbiztonsági Bizottság bizonyos minősített iratokat nyilvánosságra hozott, ezúttal tényleg, visszavonhatatlanul és magyarázhatatlanul a hazaárulás árnyéka leng egy sor ember, politikai aktor feje felett. Hogyan fordulhatott az elő, hogy politikai vezetőknek megfelelő volt, hogy egy NGO több mint 3 milliárd forintot öntsön a kampányukba? 3 milliárd forintot! Korányi Dávid, az Action for Democracy vezetőjének – annak a szervezetnek, amely ezt a pénzt a magyarországi felhasználók között szétosztotta – állítása szerint ez az összeg kizárólag diaszpórában élő magyarok adományaiból jött össze. Számoljunk egy kicsit, hogy önök is lássák, mennyire hihetetlen ez! Ha és amennyiben elfogadjuk, hogy ezek valóban mikroadományok, akkor átlagosan 10 ezer forintos adakozásnál – ami lássuk be, azért nyugaton sem annyira aprópénz – 300 ezer ember összefogására van szükség. 300 ezer diaszpórában élő magyarra! Mennyire hihetetlen ilyen szemszögből vizsgálva? Amikor ellenzéki sajtótermékek pár ezer forintos adományokért küzdenek – hogy erre mekkora szükségük van a valóságban, az egy másik cikk témája lehetne -, akkor Korányi Dávid őszintén, apró kuncogás nélkül képes azt állítani, hogy ők a kampányidőszakban jóval több, mint negyedmillió magyartól kaptak adományokat.
És tessék mondani, a választásokon hol maradtak ezek a voksok?
Vagy azt is be akarják nekünk mesélni, hogy annyira elszánt volt 300 ezer ember, hogy komolyabb összeggel kiálljon a baloldal mellett, de a teljesen ingyenes szavazáson már nem akaródzott nekik részt venni? Talán az sem véletlen – és érezzék itt a szarkazmust -, hogy Korányi Dávidot éppen akkor rúgta ki a Városházáról Karácsony Gergely, hogy több tucatnyi tanácsadója közül immár eggyel kevesebb nyújtson neki segítséget, amikor a finanszírozási botrány kezdett menthetetlenné válni.
hirdetésAzokat a cifraságokat pedig itt és most ki sem fejteném, hogy több mint másfél milliárd forintot kapott a többek között Bajnai Gordon és Szigetvári Viktor nevével fémjelzett, adatlopási ügybe keveredett Datadat és 1 milliárd forintot az ocsmány reklámkampányairól és a tényleg sötét, kommunista időket idéző cikkeiről hírhedt ezalenyeg.hu. Az a portál, ami hogy, hogy nem, Karácsony Gergely legnagyobb propagandistájává vált az elmúlt években. Arról pedig már pláne felesleges elmélkedni, arra vajon mikor derülhet fény, hogy mindezeken felül hogyan és miből volt Karácsony Gergelynek további fél milliárd forintja, hogy letudja minden idők egyik legsikertelenebb kampányát. Így pedig már közelebb állunk a négy, semmint a 3 milliárdhoz. Elképesztő, irtózatos számok. És még elképesztőbb, még irtózatosabb, hogy meglehet, ez még mindig csak a jéghegy csúcsa.
Mert elnézve ezt a balos garnitúrát, meggyőződésem, ők tényleg elhitték, hogy ez nem fog kiderülni.
Azért nem, mert a totális összefogás tudatában – hiába volt ez kincstárinál is mélységesebb, egészen oktalan optimizmus -, el sem tudták képzelni, hogy ne ők nyernék meg a választást. Ha pedig így van, akkor úgyis eltitkolhatják. És mivel mindenkiben a most vagy soha érzete volt, hát volt képük mindent, de egészen pontosan mindent felhasználni. Igen, kimondom: nem karcolgatnunk kéne a hazaárulás tényállását, hanem egészen pontosan hatósági eljárás után kiáltani. Nem gondoltam, hogy ez még lehetséges, de rám cáfoltak: mindig van lejjebb.
A címlapképen Márki-Zay Péter, az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, a Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke beszédet mond a az Egységben Magyarországért eredményváró rendezvényén, a Városligeti Mûjégpályán az országgyûlési választás és gyermekvédelmi népszavazás napján, 2022. április 3-án. Forrás: MTI/Illyés Tibor
