Ha nem tudnám hányadika van, csak fel kell mennem a közösségi oldalakra és rájövök, hogy október 31-e.
Hiszen ilyenkor az online térben egymásnak feszülnek a keresztény harcosok azokkal, akik bármilyen módon említést tesznek Halloweenról. A már – már személyeskedésbe torkolló veszekedéseknek tulajdonképpen semmi értelme sincs. Mind a két oldalnak igaza van.
Nézzük szép sorjában. Vegyük tudomásul, hogy a fogyasztói társadalom részei vagyunk. Minden keresztény ünnepre rátelepedtek a biznisz emberek és megpróbálják kisajátítani azokat. Ne legyünk álszentek. Mindenki vásárolt már húsvéti nyuszit és tojást, pedig a feltámadott Krisztushoz nem sok köze van.
Szent Miklós püspök kultusza sem arról szól, hogyan és miként mentette meg a rabszolgaságtól a három lány életét, csak az ajándékozásról és arról, hogyan lehetne a karácsony ünnepét összemosni vele, mert Jézus nem eladható márkanév a piacon.
Lehetne még sorolni a különböző, nyugatról betört pogány/újpogány szokásokat, napokat, melyek az életünk részévé váltak. Az az állítás is igaz, hogy az együttélés nem egyenlő a behódolással, majmolással. Viszont kezeljük helyén a dolgokat: ma este Halloween van, holnap Mindenszentek ünnepe, szerdán pedig Halottak napja. Egyik sem túrja ki a másikat, véleményem szerint szépen megférnek egymás mellett. Persze a mi igényességünkön múlik, hogy melyikre helyezünk nagyobb hangsúlyt.
A szülőknek ilyenkor nem a szellemvilágot, az ijesztgetést kell a középpontba helyezni, hanem a halálról, az elmúlásról kell beszélni a gyerekekkel.
hirdetésNagy baj azonban, hogy tabusítottuk a halált.
Nem merünk előállni vele. Azt gondoljuk megóvjuk a gyerekeket azzal, hogy titkolózunk előttük, hogy nem visszük el őket temetésre, nem látogatjuk meg a sírokat a temetőben. Pedig nagyon komoly lelki sérüléseket okozunk nekik. Évekig bizonytalanságban élnek a hirtelen eltűnt dédszülő, nagyszülő miatt, és egy lezáratlan aktaként várják a fizikai viszontlátás örömét. Ezért a szülőknek kapóra jött, hogy az emlékezés, a temetőlátogatás és az őszinte beszélgetés helyett, pótlékként beletoljuk a gyerekeket Halloween katyvaszába. Ebben az esetben pontatlanul a Halloween este, Mindenszentek ünnepe és Halottak napja között egyenlőséget teszünk. Pedig így a képlet hibás.
A keresztény embernek ismernie kell az ünnepek jelentését, üzenetét. Tudnunk kell a megdicsőült egyház tagjairól, a szenvedő egyházról és persze a magunk küzdelmeiről is. Ha a helyünkön vagyunk, akkor tudunk válaszolni a pogány, üzletorientált idegen kultúrák jelenségeire. Az okos ember pedig kihasználja az emberek nyitottságát az újra, az érdekesre, és kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.
Nézzünk egy pár jó példát. Lehet tököt faragni keresztény szimbólumokkal. Lehet beöltözni is, de nem rémísztő alakoknak, hanem szenteknek. Igen, bátorítok minden katolikus közösséget, hogy jövőre ezzel válaszoljunk Halloween kihívására. Szervezzünk olyan estéket, ahol a gyerekek szabadon belebújhatnak egy szent bőrébe és annak jellegzetes attribútumaival bemutatják a közösségnek. Nagyszerű képeket láttam Lengyelország számos plébániájáról, ahol ez az este az ünneplésé, és a gyerekek jól érzik magukat. Olyan családok is megszólíthatók ezáltal, akik távolabb vannak a katolikus hittől, szertartásoktól, viszont a közösségi alkalom bevonzza őket is. Másnap, pedig a szentmisén már Mindenszentek ünnepére emlékezünk.
Az újpogányság lehetőséget ad a misszióra. Lehet ágálni ellene, lehet, nem tudomást venni róla, Halloween már közöttünk él. Jó lenne, ha mindenki tudná, mi miről szól és sikerülne a helyes, keresztény tartalmaknak megtalálni a pontos helyét a család életében. Ha viszont nincs benne semmilyen érték, akkor majd betör olyan, amiről fogalmunk sincs, mekkora károkat okoz a lelkekben, a túlvilágról alkotott képben.
Az elkövetkező napokban beszéljünk az ünnepekről, meséljünk őseinkről és látogassuk meg szeretteink sírját a temetőkben.
Bese Gergő Atya
Fotó: Vasárnap.hu/ Szennyes Krisztián
