Bese Gergő atya: „Uram! Taníts meg minket imádkozni”

A most vasárnapi evangéliumban a tanítványok Jézushoz fordulnak segítségért: Uram! Taníts meg minket imádkozni (Lk. 11,2). Nem sok helyen olvassuk, hogy segítségért fordulnak a Mesterhez, viszont elérkezettnek látták az időt arra, hogy mélyebbre evezzenek, és biztos útmutatást kapjanak ahhoz, hogy miként szólíthatják meg az Atyát.

Sokszor beszélünk az imádság fontosságáról, kötött és kötetlen imaformákat egyaránt ajánlunk a hívők számára. Van, aki saját szavaival beszélget az Úrral, vannak, akik a kötött formáját szeretik ennek a kommunikációnak. A legfontosabb még is az, hogy merjünk imádságban oda fordulni az Atyához.

A tanítványok kérésére Jézus megtanítja nekik a Miatyánkot. Összefoglalja mindazokat a dolgokat, ami az átlagember szívében megfogalmazódik: mindennapi kenyér, bűneink bocsánata, megbocsátás kegyelme, Gonosztól való szabadulás, de mindezeket betetőzi az, hogy mindenek előtt legyen meg a Te akaratod.

Amikor imádkozunk, sokszor abba a hibába esünk, hogy meg akarjuk mondani az Istennek mit csináljon, mire gondoljon. Befolyásolni akarjuk, a saját elképzeléseinket akarjuk rá erőszakolni. Pedig nálunk ő jobban tudja mire van szükségünk és persze azt is, hogy mikor van rá szükségünk. Persze az emberi jellemhez hozzá tartozik a türelmetlenség, rögtön várjuk a csodát, imameghallgatást.

Jézus kapaszkodót nyújt tanítványainak, hogy jó és nehéz időben egyaránt tudjanak szólni az Atyához. Bizonyára missziós küldetésük alkalmával számtalan közösségben elhangzott az Úr imádsága és biztos vagyok abban, hogy vértanúságuk pillanatában is ajkukon volt Jézus szavai.

Ma, szomorúan tapasztaljuk, hogy a szülők, nagyszülők még ezt a kapaszkodót sem adják meg gyermekeiknek. Feleslegesnek érzik megtanítani őket imádkozni. De mi történik nehézség, megpróbáltatás idején? Mi lesz a menekülési útvonal ezeknek az embereknek? Amit mi nem adunk meg, azt az űrt betölti a Gonosz.

Az imádság helyett valamilyen függőség után nyúlnak: alkohol, kábítószer, szexualitás stb…, amiből segítséget várnak a bajok leküzdéséhez. Ez az út azonban csak újabb és újabb szenvedést eredményez.

Ismerjük fel, mennyi erő van az egyéni és a közösségi imában! Kezdjük el művelni és Isten gondviselő jósága a legváratlanabb időben mutatkozik majd meg életünkben.

A címlapképen Bese Gergő atya (Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu).

Iratkozzon fel hírlevelünkre