1374 körül született Magyarországon Nagy Lajos magyar és lengyel király valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermekeként. A király halálát követően 1384 őszén Hedvig Krakkóba érkezik és október 15-én megkoronázzák.
A litván fejedelem követeket küldött Lengyelországba, hogy megkérje Hedvig kezét, és ígéretet tett arra, hogy amennyiben a frigy létre jön ő és népe megkeresztelkedik. Hedvig Isten akaratát látta ebben a felkérésben és igent mondott a nála 28 évvel idősebb, pogány kérőnek Jagelló Ulászlónak.
Ulászló 1386 februárjában testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett Krakkóban. Március 4-én Ulászlót lengyel királlyá koronázták II. Ulászló néven.
A királynő tevékenyen részt vett az állam életében. Elérte azt, amit sem törvény, sem fegyver nem tudott elérni: a pogány Litván Fejedelemséget a kereszthez vezette. Mint Litvánia Istentől vezetett apostola gondoskodott az újonnan kereszténnyé vált népről: 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára Prágában.
Az elszakadt Ruténia megtérítéséért is sokat fáradt, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaikat. Ezért a szláv bencéseket kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust.
hirdetésRómában elérte, hogy a pápa, IX. Bonifác engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát is. Kórházakat látogatott, betegeket ápolt, sokat tett a parasztság nyomorának enyhítéséért.
Soha nem a saját feje után ment, döntéseit komoly imádság előzte meg, amit a Wawel fekete feszülete előtt mondott el.
Szentség hírében halt meg 1399-ben. A Wawel-katedrálisban temették el.
A lengyelség hitben való megerősödése a középkorban Hedvig hiteles, példamutató és Krisztusba vetett feltétel nélküli bizalmának köszönhető. Olyan uralkodó volt, aki minden birodalmi érdekkel szemben az első helyen tartotta a hit meggyökereződését. Felismerte, hogy egy nemzetet felemelni, gyarapítani csak Isten útján lehetséges. Az a nép, mely kizárja a vallást, a hit eszmerendszerét és értékrendjét az életéből életképtelen lesz és eltűnik a történelem süllyesztőjében. Nem lesz olyan összetartó erő, ami nemzetté emelje. A litván nép megmaradt számos viszontagság ellenére is, mert biztos alapokra építkeztek, köszönhetően a magyar királynénak.
Ma hasonló küldetéssel kell megvívnunk a csatáinkat az újpogánysággal: a liberalizmussal, nihilizmussal szemben. Fel kell tudnunk mutatni azokat az értékeket, melyek a 21. századi népvándorlás korában is erős és megtartó erővel rendelkeznek. Krisztus világosságát kell vinni azokhoz, akik sötétségben járnak. Hedvignek 650 évvel ezelőtt sikerült, ma rajtunk a sor…
A címlapkép forrása: Múlt-kor
