A Nyugattal szembeni jogos bizalomhiány miatt még nem kell elhinni, hogy Oroszország egy jóakaratú vagy akár csak korrekt nemzetközi szereplő. Nem az. – Az ukrán-orosz háborúról beszélgettünk Demkó Attila íróval, a Matthias Corvinus Collegium, MCC Geopolitikai Műhely vezetőjével.
– Az ukrán-orosz háború, egyre inkább meghatározza az európai emberek hétköznapjait. Hogyan látja, a különböző szankciók valójában egy világháborút takarnak?
– Nem, semmiképpen sem tartható világháborúnak az, ami most zajlik. Az országok nagy része nem vesz, – és nem is akar – részt venni ebben a fegyveres konfliktusban. Ráadásul a háború megosztja a világot, nem mindenki osztja a nyugati országok narratíváját. Indiában, Kínában, Brazíliában vagy éppen Venezuelában egészen másképpen látják ennek a háborúnak a kitörésének az okát és céljait, mint mondjuk Brüsszelben.
– Akkor végül is ez egy proxy-háború?
– Nézze, én inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a háború leginkább két nacionalizmus között zajlik. Alapvetően tehát nem proxyháború, az orosz-ukrán ellentét egy mély nemzeti konfliktus. Igaz, van ebben nagyhatalmi konfliktus is. Számos nyugati ország és az Amerikai Egyesült Államok is nyíltan támogatja Ukrajnát, és nem leplezett céljuk, hogy Oroszországot gyengítsék.
De látnunk kell azt, hogy a magyar jobboldali narratívákat jelentősen befolyásolják az orosz hatások. Legyünk ennél okosabbak: létezik saját ukrán akarat, nem egyszerűen bábok. Van egy nagyon erős nyugat-ukrán nacionalizmus, ami minden külső támogatás nélkül is harcolna az oroszokkal.
Nekünk mindig a magyar érdeket kell néznünk, a magyar előrejutás lehetőségeit, nem felmondani külső narratívákat.
Ez igaz a nyugati mainstream narratívára és az oroszra egyaránt. Magyarul kell néznünk és értelmeznünk mindent.
– Magyarországon az oroszbarát-narratíva nem csak az energiafüggőség kényszerpályája miatt van?
– Nem, van egy történelmi és jogos nyugatellenesség Trianontól kezdődően. Ez a sokk meghatározó máig. Ráadásul az utóbbi bő évtizedben az Európai Uniótól annyi kritika érte már hazánkat – és ezeknek a jó része vagy teljesen alaptalan vagy nagyon eltúlzott volt –, hogy ezek után sokan úgy gondolják, hogyha a nyugati liberális fővonal valamit nagyon mond, akkor a másik oldalnak automatikusan igaza van. Ez azonban nincs így.
hirdetés
Földbe fúródott rakéta a kelet-ukrajnai Dnyipro település közelében (Forrás: MTI/AP/Jevhen Maloletka)
A Nyugattal szembeni jogos bizalomhiány miatt még nem kell elhinni, hogy Oroszország egy jóakaratú vagy akár csak korrekt nemzetközi szereplő. Nem az.
Oroszország csak és kizárólag a saját érdekeit szolgálja mindenben, és ennek megfelelően igyekszik manipulálni akár a magyar közvéleményt is.
Nem csak azt kell nézni, hogy Nyugat-Európa népei és szomszédaink hogyan bántak a magyarokkal az elmúlt száz évben, hanem érdemes azt is, hogy milyen állam ma Oroszország. Az orosz energiahordozókra tényleg szükségünk van, nagyon fontos ez a kapcsolat a háború ellenére is, de a szimpátia, ami még a szűk környezetemben is megvan a mai Oroszország irányába, azért erős túlzás.
– Több, mint száz napja tartanak a harcok. Ön szerint melyik a legesélyesebb forgatókönyv a háború befejezésére?
– Az várható, hogy a háború ilyen intenzitása –amely az elmúlt hónapokban volt megtapasztalható – nem maradhat fenn a végtelenségig. Valahol befagy a frontvonal és utána akár évekig nem mozdul, mert mind a két fél kimerül. Egy biztos: békeszerződés, teljes befejezés nem lesz. Ez ma a legesélyesebb forgatókönyv. Kérdéses, hogy hol lesz ez a vonal, amelyet Oroszország győzelemként tud eladni. Valószínűleg Donyeck megye határáig el kell menniük ehhez. Arra, hogy az ukránok visszaverjék az oroszokat legalább a február 24-e előtti vonalig, csekély az esély, de már az is egyfajta ukrán „győzelem” lenne, ha Donyeck megye egy részét meg tudnák tartani.
Háború Ukrajnában (Forrás: MTI/AP/Philip Crowther)
– Elképzelhető, hogy az orosz hadsereg Odessza felé is utat tör magának?
– Oroszország részéről nyilván lenne igény Odesszára, illetve a Dnyeszter-mellékig való kijutásra, hogy ezzel elvágják Ukrajnát a Fekete-tengertől és kapcsolatot teremtsenek Tiraszpollal. Itt hagyományosan van támogatottsága az orosz nyelvnek és kultúrának, a lakosság egy része, vélhetően egy kisebbség talán támogatná is Oroszországhoz való csatlakozást.
A kérdés az, hogy erre megvan-e Oroszországnak az ereje?
Jelenleg úgy tűnik, hogy nincs. Sőt, több éves távlatban is az valószínűsíthető, hogy Oroszországnak nem lesz olyan ereje, amivel ezeket a területeket elfoglalhatná. Meg is kell ugyanis tartani, stabilizálni kell egy területet gazdaságilag, ami rengeteg pénzbe és szervezésbe kerül, ezt mindig elfelejtjük! Ugyanakkor azt is hozzá kell tennünk, hogy igazából a kép csalóka, mert nem tudjuk, hogy Ukrajna hogyan is áll valójában ebben a háborúban.
Eddig jól védekeztek, de ha a Donbaszban eltörik a hadsereg gerince – ami teljesen nem kizárható azért –, másként is alakulhat Odessza sorsa.
– Láthatjuk, hogy mára elavult harckocsikat küldenek ki az oroszok a frontvonalakra. Ennyire félreismerték a helyzetüket a támadás megindításakor?
– Annyi bizonyos, hogy az oroszok megközelítőleg sem számítottak olyan veszteségekre, amelyeket az elmúlt három hónapban el kellett szenvedniük. Nem egy győzelmi menet ez a háború Moszkvának. De most ne essünk bele a nyugati narratíva csapdájába, az hogy több mint fél évszázada gyártott harckocsikat konzerválnak ki és küldenek harcba, az nem azt jelenti, hogy nincsenek újabbak is. A T62-esek mellett vannak T72-esek vagy éppen T80-as harckocsik is amelyek végtelen hosszú vasúti szerelvényeken érkeznek a frontra.
Persze az egész orosz harckocsierő és az orosz hadseregnek egy nagyon jelentős része nem tekinthető modernnek. Régi eszközök felújított változatai csupán. Így a ’70-es, ’80-as évek alapeszközei modernebb kiegészítőket kaptak. Jobb célzó-, és éjjellátó berendezéseket, de ettől az alapeszközök 40-50 évesek, amelyek nagyon messze elmaradnak a nyugati harckocsik színvonalától.
Demók: „Az egész orosz harckocsierő nem tekinthető modernnek, messze elmaradnak a nyugati harckocsik színvonalától.” Képünk illusztráció. (Forrás: Unsplash.com / Marek Studzinski)
– Háborúban sokszor igen kétes hírek is felütik a fejüket. Például hogyan látja, lehet-e a majomhimlő orosz biológiai fegyver?
– Nem, teljesen kizártnak tartom, hogy egy orosz biológiai fegyver lenne a majomhimlő, nem is tudom honnan jönnek elő ilyen elméletek. Bizonyos vagyok benne, hogy egyik fél sem vetne be biológiai fegyvereket. Semmi katonai értelme nem lenne. A másik oldalról meg azt mondják, hogy Ukrajnában amerikai segítséggel készítenek biológiai fegyvereket.
Ezeket az elméleteket hagyjuk meg a hollywoodi Zs-kategóriás filmkészítőknek.
Biolaborok szinte minden komolyabb országban vannak, és van is együttműködés az amerikaiakkal – még Kínában is volt. Erre a tényre aztán ráépül rengeteg összeesküvés-elmélet.
De kérdem, hol az Azovstal alatti biolabor? Gondolkodjunk józanul: Amerika rakna egy acélgyár alá, a február 24-e előtti fronttól kevesebb, mint húsz kilométerre egy szuperfontos létesítményt egy olyan városban, ami tele van orosz ügynökökkel és oroszpárti lakókkal? Aligha.
Tény, hogy sok minden nem a szemünk előtt zajlik, van rengeteg manipuláció, provokáció, propaganda a világban. Tudjuk, hogy Irak kapcsán az amerikai kormányzat eladott egy hatalmas hazugságot az amerikai népnek, volt sok más dolog, amiről viszont máig nem tudjuk a teljes igazságot, de okkal gyanakszunk. Ez viszont Oroszországra is igaz. Az ennyire látványos összeesküvés-elméletek, mint ez a biolabor, majomhimlő, stb. általában koholmányok, amelyeket nem szabad komolyan venni.
– Mennyire jelent megnövekedett biztonságpolitikai kockázatot az a tény, hogy Európa legjobban felfegyverzett országa lett a hazánkkal szomszédos Ukrajna?
– Vitathatatlan, hogy Ukrajnát a nyugati világ jelentős mértékben felfegyverezte. Látni kell azonban, hogy az a katonai segítség, amit az ukránok a nyugatiaktól kapnak, a nagy része elveszik a frontokon. Ha igaz, hogy az ukránok napi átlagban 8 harckocsit vesztenek, akkor az az állítólag 230 T72-es, amit Lengyelországtól kaptak, egy hónapra elég.
A lengyeleknek van még kb. 300, az még egy bő hónap.
Tehát, hogy pontosan mennyit is erősödött az ukrán hadsereg, nehéz megmondani, hiszen hatalmasak a veszteségek.
Az teljesen egyértelmű, hogy Ukrajna nem kíván semmilyen katonai műveletet a NATO-tagállam Magyarországgal szemben megindítani sem most, sem a belátható jövőben. Persze a biztonságpolitika mindig a képességből indul ki, nem a szándékból. Azaz Magyarországnak, ha bármelyik szomszédja sokat erősödne, arra figyelnie kell.
Megsemmisült otthona maradványait nézi egy férfi a Kijev közelében lévő Potasnyában (Forrás: MTI/AP/Natacha Pisarenko)
– Felmerül a kérdés, hogy a megküldött fegyverek egy része nem kerül-e a szervezett bűnözéshez?
– Ez nem kizárható, mivel Ukrajna egy rendkívül korrupt ország. Számos példa volt a múltban arra, hogy ukrán harci eszközök, illegális úton eljutottak afrikai és egyéb harcterekre. Nem kizárható, hogy egyes nyugati segélyként érkező eszközök megtalálják az útjukat Afrikába, Közép-Keletre, vagy akár Közép-Ázsiába. Ez önmagában Magyarországnak nem jelent megnövekedett kockázatot. Nem így a könnyűfegyverek, a Kalasnyikovok, a pisztolyok, amelyek a szervezett, akár a határon átnyúló bűnözés térnyerését is segíthetik. Láthattuk, hogy Ukrajnába a háború kitörésének első napjaiban rengeteg ember jutott kézifegyverhez. Az kérdéses, hogy kikhez kerültek azóta.
– A Honvédelmi Alapnak a létrehozása azt a célt szolgálja, hogy ezeket a megváltozott erőviszonyokat a magyar honvédelem ledolgozza?
– Nem, itt általánosságban van szó arról, hogy a meglévő haderő fejlesztési programot meg kell erősíteni, annak lebonyolítását fel kell gyorsítani, amennyire lehet. A béke akkor marad meg, ha erősek vagyunk, és végre épül is egy erős, rendkívül modern haderő. De lehet, ennél is több kell biztonságunk garantálására.
Az ukrán-orosz háború ugyanis általánosan vezetett a térség biztonsági helyzetének a romlásához.
Ráadásul az ukrán háborúból további háborúk jöhetnek létre, a Közel-Keleten vagy éppen Afrikában. Például az élelmiszer árak növekedése, éhezés miatt háborúk indulhatnak meg a világ számos pontján. Ennek következményeképpen pedig mindenképpen többet kell fegyverekre költeni, mint eddig, mivel még sokáig egy sokkal bizonytalanabb világban fogunk élni lokálisan és globálisan is. Igen, azt hangsúlyoznám, hogy a korábbiaknál is többet kell a Magyar Honvédségre költeni, nem Ukrajna miatt, hanem mert rendkívül bizonytalan és ingatag a világ.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása MTI/AP/Natacha Pisarenko
