Bese Gergő atya: Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet

Csütörtökön ünnepelte a világegyház Urunk mennybemenetelét, nálunk a mostani vasárnapon emlékezünk meg róla és fordítjuk különös módon is a tekintetünket az ég felé, mint azok a galileai férfiak, akik tanúi voltak az ég megnyílásának. Jézus megtartotta ígéretét, ahogyan a búcsúbeszédben elmondta: Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. (Jn. 14,19) Viszont arra kéri övéit, hogy ne szomorkodjanak, mert az Atya gondoskodik róluk, elküldi a Szentlelket, de együtt kell fogadni őt, Jeruzsálemben. A Lélekkel felvértezve tudnak majd útra kelni, hogy tanúságot tegyenek róla Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig. (ApCsel 1,9)

Útra kell kelniük, mert Jézus még mást is kért tőlük:

Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! (Mt. 28, 18 – 19)

A Mester úgy érezte, hogy a tanítványok sikeres vizsgát tettek és a Lélekkel együtt képesek lesznek átadni mindazt, amit tanított nekik. Jézus azonban külön kiemelte: megtartani mindazt, amit parancsolt nekik! Nem azt mondta: mindenki a saját feje után menjen, alakítsa át az Örömhírt, hogy az tetsszen a hallgatóságnak. Nem kérte a népszerűségre törekvést! Az apostolok pedig hűségükért a vértanúság ajándékában részesültek.

Ma hasonlóan nehéz időben kell hűnek maradni Krisztushoz és sajnos nehezített pályán.

Mindenki ellenünk dolgozik, ezt érzékeljük a különböző online csatornákon a nyakunkba zúduló mocsok és erkölcstelenség láttán. Néha kezdjük úgy is érezni magunkat, mintha egyedül állnánk tanácstalanul az események sodrásában.

Értékeink mára háttérbe szorultak, sőt egyes vidékeken üldözötté váltak. De akkor mi marad az Örömhírből? Ilyenkor mennybemenetel ünnepén számot kell vetnünk, hogy mennyire volt hatékony a missziós küldetésünk. Mennyire tudtuk az abnormalitásnak lejtő terepen képviselni a normalitást.

Ha lelkünk tükörébe nézünk, akkor azt a hibát véljük felfedezni leggyakrabban, hogy elméletből jelesre vizsgázunk, de a gyakorlati jegyünk jóindulatú elégséges.

Ki kell lépni az elméleti kereszténységből a tettek mezejére, oda, ahol az emberek vannak.

Hívők, keresők és ateisták. Mindhárom közösséghez szól a küldetésünk. Persze ez a terep tele van konfliktusokkal, ütközetekkel, fájdalmakkal és könnyekkel. De ott van az elveszett bárány megtalálásának öröme is.

Ma leginkább hiteles tanúkra van szükség és nem elméleti szakemberekre. Lépjünk az apostolokkal együtt a tettek mezejére és várjuk a közelgő megerősítőt, a Szentlelket, aki mindazt, ami még hiányzik belőlünk pótolni fog, hogy bátran, félelem nélkül tegyük a jót és képviseljük azt, ami normális.

Bese Gergő atya: Umbria gyöngyére, Szent Ritára emlékezünk

Bese Gergő atya: Életük mások szolgálatában

Bese Gergő atya: Isten társai vagytok a teremtésben

A címlapképen Bese Gergő atya látható. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu

Iratkozzon fel hírlevelünkre