Francesca Rivafinoli: Vágd ki magad alatt a fát morálisan!

„Szerintem egy kicsit muszáj, hogy fájjon nekünk is” – fejtette ki a minap a 444 újságírója az uniós olajembargó mellett kardoskodván, „kicsi” fájdalomnak minősítve az energiarendszer bedöntését. „Gazdasági visszaesést okoz, inflációt okoz, a GDP nyilvánvalóan visszább fog esni, de morálisan ezt tartom helyesnek!” – tette még hozzá ez a szent ember; szégyellje magát (de nagyon durván) az, aki ennyi harakirit se képes vállalni jófejségből.

Leálló gazdaság, megugró munkanélküliség, itt-ott egy kis nyomor: pusztuljon, akinek derogál az ilyesmi, miközben Nyehotejevkában ágyúznak.

Bezzeg a 444 morálprédikátora. Instagram-oldala alapján emberünk vodkát például egyáltalán nem iszik, hanem beéri időnként egy üveg Ardbeg Uigeadaillal, vagy végszükség esetén akár a Blanton’s whiskyjével. Amely szűk negyvenezer forint körüli áron kapható per hétdecis palack – érezzük tehát, mennyire nagyvonalú a rózsadombi liberális, amikor simán vállalná a durvább inflációt. Szélsőséges esetben talán 60 ezer forintot is fizetne kedvenc single maltjáért, sőt, ideiglenesen akár teljesen le is mondana róla, mert ő morálisan ott van a topon. Nem úgy, mint a szabolcsi gazda, aki foggal-körömmel ragaszkodik a nyomorult mezőgazdasági inputanyagjaihoz.

De a morálbajnokok instagramos albumaiban böngészgetve feltűnhet az is, hogy a karácsonyi képeken egy szál pólóban feszítenek otthon – amivel önmagában semmi baj nincsen, csak mifelénk az már az orosz invázió előtt is úgy volt, hogy nem a termosztátot állítjuk magasabbra, hanem felveszünk egy pulóvert. (Korán kitanulta az efféle trükköket az, aki a szovjet rendszernek be nem hódoló és ezért csóró családba született.)

Mondhatni mi már békeidőben is alacsony fogyasztással törtünk borsot Putyin orra alá; kár, hogy a jelek szerint ettől nem köszöntött ránk a világbéke.

Persze ha a megmondóemberek a 444-től a holland uniós biztosig úgy kívánják, örömmel elfogadjuk tézisként, hogy a lemondásra való hajlandóság és a visszafogott erőforrás-felhasználás a morális felsőbbrendűség jele, csak akkor mielőtt bárki is megróná Magyarországot, amiért az vonakodik elgáncsolni gazdaságának legalapvetőbb szektorait, esetleg nézzen körül a saját portáján. Klassz például, hogy Frans Timmermans javasolja, szolidaritásból fűtsünk kevesebbet és járjunk biciklivel, csakhogy mifelénk 1000 ember közül még most is csak 390-nek van kocsija (az Európai Unióban ezzel a harmadik helyet foglaljuk el a legkevesebb autót használók versenyében), míg a biciklisek paradicsomában, Hollandiában ez az arányszám 494, az uniós átlag 526, az érdemi leküzdendő távolságokat felmutatni nem tudó és országszerte ingyenes tömegközlekedést kínáló Luxemburgban pedig 676.

Amennyiben e mintaországok mindenféle fogyasztása nyomokban konvergálni kezdene a magyarokéhoz, máris szívesebben nyúlnánk a nadrágszíjunkhoz, hogy rántsunk rajta egy jókorát.

Természetesen lehet erre azt mondani, hogy jó, de a Nyugat fogyasztása jogállami fogyasztás, mert az nem orosz gázon és olajon alapul – csakhogy egyrészt volnának itt bizonyos földrajzi és történelmi adottságok (miközben errefelé, a szárazföld belsejében a Barátság kőolajvezeték készült immorálisan, a szerencsésebb nyugati népeknek megadatott, hogy a neokolonializmust építsék szerte a világban morálisan), másrészt úgy tűnik, az Európai Unióban a háború kezdete óta messze Németország, Olaszország és Hollandia költött a legtöbbet orosz olajra és gázra (sőt, ők még szenet is vásárolnak Putyinéktól, az aztán a létszükséglet). Magyarországot még Szlovákia is megelőzi a vonatkozó rangsorban: kitettségünk ellenére negyedannyi pénzzel „finanszírozzuk” az oroszokat, mint Bezzeghollandia, orosz olajra pedig a statisztika szerint nyolcadannyit költünk, mint a fénylő Egyesült Államok. De majd ha a magyar gyárak működéséhez nélkülözhetetlen tüzelőanyagok beszerzésén fog múlni az ukrajnai invázió finanszírozása, azonnal el fogunk gondolkodni rajta, hogy mit is tehetnénk.

Aki számára pedig ez a halogató magatartás morálisan elfogadhatatlan, az ne keseregjen: ahogy a légitársaságoknál önkéntesen lehet többet fizetni a repülőjegyért szén-dioxid-ellentételezés címén, ugyanígy a boltokban és a benzinkutaknál is bevezethetünk egy moráltarifát, hogy igény szerint lehessen 800 forintért is tankolni.

És ahogy repülőre se ül az, akinek fáj a kibocsátás, ugyanúgy mindenki szabadon kikapcsolhatja kazánját és áramtalaníthatja rózsadombi kéróját, ha zavarja az orosz gáz és a paksi villany. Fájni fog egy kicsit, nyilván; de ilyen ez a példamutató önfeláldozás.

Francesca Rivafinoli: Ki osztja szét adóvisszatérítését?

Francesca Rivafinoli: Mese a zöld szélerőműparkról

Ki követelt két éve hatósági árakat?

Azok az utánzásra méltó demokratikus rendszerek

Nagyi, döntsd romba az energiarendszert!

Címlapkép: Unsplash.com

Iratkozzon fel hírlevelünkre