Bese Gergő atya: Jézusom, bízom benned!

Evangélium +

Húsvét II. vasárnapján a feltámadás fényében értekezünk Isten Irgalmasságáról. Irgalmasnak lenni ma eléggé megfoghatatlan fogalom. Miben kell, hogy megjelenjen egy keresztény ember életében ez a krisztusi jellemvonás?

Pár perc gondolkodás után a Szentírásból merített válaszok jutnak az eszembe, azok a példabeszédek, melyek „tanmeseként” állhatnak a bizonytalankodó, útkereső ember előtt. Az Irgalmas Szamaritánus története, vagy a Tékozló fiú esete megmutatja, mennyire fontos, hogy ne felszínes, felületes döntéseket hozzunk cselekedeteinkben, hanem azokat átitassa az Irgalmas Krisztus szeretete.

Nem lépem át az elesettet, nem fordítom el a fejem a szükséget szenvedő mellett, nem lököm el magamtól azt, aki bocsánatért esdekel, akkor sem, ha megbántott, ha beletaposott a lelkembe, ha megalázott.

Felül kell kerekednem a sebzettségen, a büszkeségen. Ha erre képes vagyok, akkor jönnek a legnagyobb csodák, az igazi megtérés ajándékai.

Jézus egy végtelenül egyszerű nővéren, Fausztina Kowalskán keresztül szólít meg bennünket is és arra hív, hogy gomboljuk újra a kabátot. Vessük le magunkról a régi embert és öltsük fel az újat. Elég volt a békétlenségből, a megbocsátani nem tudásból, a keményszívűségből. Eljött a cselekvés ideje, az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlása. Gyakran az a probléma, hogy elméletben már nagyon képzettek vagyunk, tudjuk, mit kellene tenni, de megakadunk a megvalósításban. Elérkezett az idő, hogy számot adjunk arról, mennyire sajátítottuk el hétköznapi életünkben a tanultakat.

Nem élhetünk továbbra is úgy, hogy elhalványuljanak az irgalmasság testi és lelki cselekedetei az életünkből. Most az orosz-ukrán háború újra megtanítja Európát arra, mennyire fontos az éhezőnek ételt adni, a szomjazónak italt adni, a szegényeket ruházni, az utazóknak/menekülteknek szállást adni, a betegeket látogatni/ellátni, a halottakat eltemetni.

A fizikai támogatás mellett ott kell lennünk imádságban, békében, nevelésben, vigasztalásban, jó tanácsban.

A kettő együtt tud csak hatékonyan működni. Ha nem imádkozunk a békéért, ha nem vagyunk képesek szeretetet adni, a válságok korszakát hozzuk létre, pedig tudjuk jól, hogy „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas”. Lk 6,36. Ez a recept, egy jobb világhoz, ez a megoldás. Kérdés, hogy továbbra is elszakadunk-e az irgalmasság forrásától, vagy újra megtapintjuk Krisztus sebeit és kimondjuk Tamás apostollal, hogy „Én Uram, én Istenem” és napi imádságunk részévé tesszük a Fausztina nővér 1931. február 22-i látomásban hallott mondatot: Jézusom bízom benned!

Bese Gergő atya a Vasarnap.hu-n folytatja

Bese Gergő Péter

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre