„Egyetlen fideszes oldalán nem látok sem békegalambot, sem szolidaritási ukrán zászlót” – háborog Gréczy Zsolt, a DK jeles politikusa. Pedig ki tudja, hátha az lenne a megoldás erre a szomorú helyzetre, ha Varga Mihály kirakna a facebookos profilképére egy békejelet.
Az már önmagában is zavarba ejtő, ha egy volt és leendő országgyűlési képviselő (horribile dictu: honatya) emodzsikkal és matricákkal gondolna befolyásolni bármit is a bonyolult kül- és biztonságpolitikában, vagy ha úgy véli, a kijevi polgárok a Fidesz politikusainak profiljait böngészik mobilneten, hogy utánanézzenek, ki szolidáris velük a világban képileg – de mindemellett felmerül a kérdés, hol is volt Gréczy Zsolt, amikor Kijevben még nem dúltak a harcok, ellenben grasszált a koronavírus, szárnyalt az infláció és kárpátaljai családok tömegei éltek állandó létbizonytalanságban és kiszolgáltatottságban.
Nos. Tavaly május közepén például az ATV stúdiójában ült a politikus. Ahol arra a kérdésre, hogy helyénvaló-e engedni külhoni magyarok számára is, hogy regisztráljanak oltásért, csípőből rávágta: nem, nem helyénvaló. „Ha térdig járnánk a jó minőségű vakcinában”, akár kaphatnának belőle, akár a kárpátaljaiak is, de amíg nem jutott „minden magyarnak” (sic!), addig ne vegyük át más államok feladatköreit. Oldja meg Ukrajna meg Románia. Addigra egyébként ötmillió nyugati és 5,3 millió keleti vakcina érkezett Magyarországra, és már bő egy hete a sztárolt nyugati oltásokból is meghaladta a kínálat az érdeklődést, tehát eleve adott volt a felesleg, Ukrajnában ellenben addig a napig a népesség 0,0 százalékát sikerült kétszer beoltani (2,1 százalékát pedig egyszer) – Gréczy úr azonban elvárta volna, hogy az unokáival egy háztartásban élő krónikus beteg csapi bácsi várjon a sorára, amíg az ukrán állam leszállítja neki Kijevből a Pfizert. De a Fidesz a szívtelen, mert nem állít be ideiglenes profilképet.
Egy évvel korábban (kevéssel azután, hogy Szabó Tímea kikelt a beregszásziaknak küldött maszkszállítmány ellen) a Demokratikus Koalíció felszólította a kormányt: haladéktalanul állítsa le a határon túli gazdaságfejlesztési programokat, és ne küldjön feleslegesen milliárdokat olyan országokba, amelyek kormányai (a magyarral ellentétben) „teszik a dolgukat és segítik az embereket”. Akkoriban nem hallottuk Gréczy Zsolt hangját, hogy srácok, azért abban az Ukrajnában csak elkél némi segítség, ne legyünk már suttyók, nézzünk már körül, kisebbségben élő mélyszegényekről és egy ezer sebből vérző államról beszélünk.
hirdetésEllenben hallatta hangját a politikus akkor, amikor 2017-ben egy magyar kormányzati pályázat keretében 300 kárpátaljai magyar gazdálkodó juthatott (kapaszkodjunk meg) traktorhoz. „Ezek a gazdák bármilyen sikeresek lesznek is, az adóbefizetéseikkel soha nem Magyarországot fogják gazdagítani, hanem az ukrán államnak fizetik az adóikat” – mutatott rá a dékás egy különösen gyomorforgató sajtótájékoztató keretében, hogy azután ráforduljon a szokásos refrénre: ne szavazhasson Magyarországon a kárpátaljai magyar, mert neki nem kell viselnie szavazatának következményeit. Amely állítás eddig is bődületesen hamis volt, de most aztán pláne tegye fel a kezét, aki szerint a munkácsiak számára irreleváns, hogy ebben a helyzetben egy Márki-Zay „Fáradt voltam, azért beszéltem félre, ti aberrált ostobák” Péter, vagy Orbán „Stratégiai nyugalom kell” Viktor vezeti-e ezt az országot.
Az kétségkívül méltányolandó, hogy ilyen előzmények után a DK politikusa most, amikor már háborús képekkel vannak teli a hírportálok, végre eljutott oda, hogy szolidárisnak kell lennünk az Ukrajnában élőkkel, még akkor is, ha nem ide adóznak. Azt viszont bátorkodnék kérni, hogy tartózkodjék a kioktatástól. Miközben az ellenzéki oldal Iványi Szent Gábort az egyedüli igaz emberként élteti, a Fidesz-szavazókat pedig krumplival megvett tájékozatlan neresztényeknek nevezi, van például egy katolikus családanya, akinek szervezésében középosztálybeli konzervatív polgárok csöndben és névtelenül évek óta minden egyes hónapban öt számjegyű összegeket utalnak jövedelmükből vagy nyugdíjukból Kárpátaljára, többek között szociális vállalkozások támogatása céljából, aminek keretében munkahelyeket tartanak fenn és megannyi család túlélését segítik, pénzelve még az ukrán államot is, tekintve, hogy a támogatók a fizetendő adókra és járulékokra valót is összedobják, természetesen. Ugyanez a magyar családanya egyébként (mivel statisztikák szerint az ukrán nők 90(!) százalékának volt abortusza) már bő tíz éve lelkigyakorlatokat szervez abortuszon átesett nők számára, ukrán nyelven is, Ne félj, én nem ítéllek el címmel – a sok-sok egyéb példa közül tényleg csak egy apró információ azoknak, akik szerint a „konzervatív keresztény” az „álszent farizeus” szinonimája, a szolidaritás pedig az, amikor valaki angol nyelvű hashtageket posztol a kanapén heverészve.
Mindenesetre ha most mindenki, aki a maga kis safe space-éből ukrán zászlós képkerettel jóemberkedik, megesküszik valamely testrészére, hogy ha eddig tette is, többé soha nem uszít a határon túliak ellen, akkor egy közös győzelmet legalább elkönyvelhetünk.
Címlapkép: Unsplash
