„Wir haben das geschafft”, vagyis „sikerült”. Ahogyan lapunk is beszámolt róla, ezt mondta egyik búcsúinterjújában Angela Merkel leköszönő német kancellár a 2015-ös migrációs krízis óta eltelt időszkról. A mondat reakció az akkori szavaira. Amikor ugyanis 2015. augusztus 31-én úgy fogalmazott, hogy „Wir schaffen das”, vagyis „sikerülni fog”, az több százezer embernek jelentett meghívólevelet és a kancellár legellentmondásosabb cselekedeteként vonul be a német és az európai történelembe.

Azt maga Merkel is elismeri az interjúban, hogy nem volt minden zökkenőmentes és utal is a 2016-os újévi kölni tömeges erőszakra, amikor a nyugati világban elfogadhatatlan módon ittas bevándorlók nők százait inzultálták. Már akkor látszott, hogy a kulturális különbségek olyannyira áthidalhatatlanok, hogy ennek később is meglesz a böjtje. Merkel azonban továbbmegy és arról kezd beszélni, hogy a migránshullámmal érkezettek között csodás példák vannak sikeres emberi fejlődésekre, kiemelve a leérettségizett menedékkérőket. Itt nekünk kell elismerni azt, amit Merkel mond: valóban vannak jó példák, sikeres – vagy most legalábbis sikeresnek tűnő – integrációs utak és vannak olyanok, akik Európába érkezésük óta dolgoznak, tanulnak és hasznos tagjai az őket befogadó társadalomnak.

Csakhogy minden felmérés, minden tapasztalat és a legtöbb politikusi megszólalás is azt mutatja, hogy a 2015 óta érkezett migránsok között a sikeresen beilleszkedők vannak kevesebben.

Sőt, pár hete a kampányban még maga Merkel is arról beszélt, hogy gyorsítani kell a kitoloncolásokat és hogy az afgánok esetén most nem történhet meg az, ami a szírekkel 2015-ben. Akkor a józan, a reális Angela Merkel beszélt, a napokban pedig az, akinek nem tiszta a lelkiismerete. Az az Angela Merkel, aki valószínűleg maga is jól tudja, hogy mekkora hiba volt az, amit 2015-ben tett.

hirdetés

Most azonban már nincs visszaút, menteni kell a menthetőt, valahogyan be kell bizonyítani, hogy sikeres volt az elmúlt 16 év.

Pedig nem volt az, ebből a szempontból biztosan nem. Sokat foglalkoztunk már Merkel politikai örökségével lapunk hasábjain is, amit azonban a kancellár most tett, az saját életútjának mentegetésén túl több 10 ezer ember arcul köpése. Vajon mit szólnak a „Wir haben es geschafft” mondathoz azok a hozzátartozók, akik olyan terrortámadásban veszítették el a szeretteiket, ahol az elkövető migrációs hátterű volt? Vajon ők is úgy gondolják, hogy sikerült?

És vajon „sikerült”-e azok szerint a nyugat-európai átlagemberek szerint, akik nap, mint nap úgy indulnak el dolgozni, úgy ülnek a vonaton, úgy vásárolnak a boltban, hogy hallják az újabb és újabb késelésről, lövöldözésről szóló híreket?

A konklúzió tehát az, hogy kedves Merkel asszony, nem sikerült. Nem sikerült sem menedzselni a migrációs válságot, sem integrálni az akkor érkezőket. Sőt, a nyugati társadalmak lassan azokat is elveszítik, akik a 70-es években, dolgozni érkezett muszlimok leszármazottjai, hiszen a mindenféle identitást nélkülöző, woke kultúra helyett sokkal vonzóbb számukra az imámok igehirdetése.