Ungváry Zsolt: Könyörgöm, mi a jó az ellenzéki koalícióban?
Végtére is egy népére lövető, hazug, a gazdaságot lezüllesztő, az embereket devizahitelekbe hajszoló, adókat emelő, a családokat útszélen hagyó, a határon túli magyarokat megtagadó, az országra ismeretlen hátterű bevándorlók százezreit zúdítani kívánó, gyerekszületések helyett homoszexuális párkapcsolatokat támogató, nácikat és kommunistákat egyszerre keblére ölelő, a hazáját lekurvázó, egyébként is ocsmányul trágár koalíció szeretné átvenni a hatalmat. A parizer – Kőbányai világos – Szimfónia (ez egy cigaretta márka volt anno) nosztalgiában élő veteránok vallásos áhítatban történő szavazása még érthető, no de a fiatalok?
Ennek a generációnak túl könnyű az élete, hát egy kicsit megnehezíti magának. Nyugaton is, nálunk is. Nekik már nem jutott az igazi kihívásokból – világháború, német majd szovjet megszállás, rákosista diktatúra és nyomor, eltiport felkelés, kádári szürke reménytelenség –, kreálnak maguknak koalákat, szívószálat, klímapánikot és robbanó motort, miközben 5G-s telefonjukat nyomkodva, repülőkön járják be a világot.
Félünk a választási vereségtől. De nem azért, mert akár emberi, akár isteni törvények miatt volna rá alap, hanem mert ismerjük az ellenfelet, és tudjuk, mit tenne velünk. Historia est magistra vitae. Azokon a baloldali politikusokon és közéleti embereken kívül, akik pontos terv szerint dolgoznak és tudatosan züllesztik le az országot, ott állnak hosszú tömött sorokban a hasznos (és haszontalan) idióták. Talán ők vannak többen. Talán nem is akarnak rosszat. Követik azt a korszellemet, amit a balos narratíva alkot. Kitalálnak, naggyá tesznek például művészeket, műveket, amikben nem csak érték nincs, de értelem se nagyon. Az válik az ő belterjes titkos nyelvükké, hogy ezeket a bizonyos szerzőket és szereplőket kell szeretni. Semmit nem értenek belőle (nem is nagyon van mit), de mindig tudják az aktuális helyes választ arra, hogy ki a nagy író, rendező, énekes, politikus, megmondóember stb. Ezért is mozognak idegenül a mi világunkban, mert nem tudják, hogy a mi világunknak van értelme, azt hiszik, az is olyan keszekusza, mint az övék, ráadásul mi nem ismerjük a „helyes” megfejtéseket.
A mindenkori baloldali kormányok nem nagyon látnak előre, nem is tudják, hogy lehetne előre látni. (Fletó megvallotta Őszödön, hogy legfeljebb egy-két lépést lát előre.) Pillanatnyi túlélés zajlik csak, ezért egy baloldali kormányzás az ötletelésről, a túlélésről, a lyukak betömködéséről szól; amiképpen vannak emberek is, akik napról napra élnek, és nem is próbálnak előre tekinteni.
A választáshoz, a megfelelő vezetők kiválasztásához is bizonyos hozzáértésre, tudásra, ismeretekre van szükség. Az átlag választópolgár napi 5 percet szán erre, felületesen elolvas néhány hírt, eleve nagyon megszűrve. Ez alapján szavaz majd, amivel a saját életét és még tízmillió másikét befolyásolja. Képzeljük el, ha a vízszerelő, a sebész napi 5 percet képezné magát, a zongorista ötpercnyi gyakorlás után adna koncertet. A felelős döntéshez komolyabb tanulmányokra, több szempontú tájékozódásra lenne szükség. (Például a böszme beszédet mindenkinek végig kellene hallgatnia, mielőtt leadhatja a voksát.)
Nagy tragédiánk, hogy – szintén Gyurcsánytól tudjuk – „nincs másik”, Magyarországon nincs alternatív baloldal. Jó lett volna egy pozsgaysta nemzeti baloldal, Szűrös Mátyással, Szili Katalinnal. A globális boszorkánykonyhában készült forgatókönyv nem engedte. Így maradtak a pénzért vagy gyűlöletből hazájukat elárulók és a rettenetes kontraszelekció.
Úgyhogy van miért izgulni. Ha az ország sorsának alakítását a többség rájuk bízza, az olyan lenne – tudjuk, láttuk –, mintha valaki a házát bukott diákból lett mérnökkel terveztetné, részeg kőművesekkel építtetné, a villanyszerelést a Wikipédiáról elsajátító szakira bízná, a zárakat pedig a börtönből frissen szabadult betörővel szereltetné fel.
Ki akarna ilyen otthonban lakni?
Szerzőnk további írásait ide kattintva olvashatják.
Kiemelt képünkön Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke felszólal napirend előtt az Országgyűlés rendkívüli plenáris ülésén 2020. augusztus 3-án. MTI/Kovács Tamás
