Kiss Bertalan vallástörténész a Pesti Srácoknak adott interjújában a konstantinápolyi pátriárka látogatásának jelentőségét elemezte. Hangsúlyozta I. Bartholomaiosz részvétele és – sajnálatosan – a keresztényüldözés ténye várhatóan a kelet és nyugat kapcsolatának még szorosabbra fordulását eredményezi.

A Miniszterelnökség által közreadott képen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (jobbra) fogadja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra érkezett I. Bartholomaioszt, Konstantinápoly ökumenikus pátriárkáját Budapesten 2021. szeptember 10-én. MTI/Miniszterelnökség/Botár Gergely

A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus, más néven Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus egyike az öt eredeti patriarchátusnak, és ilyen minőségében tiszteletbeli elsőséget élvez az ortodox egyházak között. A konstantinápolyi pátriárka ezért a keleti kereszténység legfontosabb alakja. Külön kiemelendő, I. Bartholomaiosz pátriárka nevéhez fűződik, hogy 2000-ben – az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadást követően – Szent István királyt beemelte a keleti szentek közösségébe, ezzel államalapító királyunk ismét az egyházszakadás előtti egyház közös szentjévé vált. 

A vallástörténész elmondta, nem csak Magyarország vagy a Kárpát-medence szempontjából figyelemreméltó esemény az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, hanem nemzetközileg is kiemelkedő esemény. Azért is különleges mind a helyszín, mind az apropó, mert a keleti és nyugati egyházak vezetői jellemzően ritkán és akkor is a Vatikánban találkoznak. Most Budapesten kéviseltetik magukat a Szír Ortodox, az Örmény Katolikus és az Orosz Ortodox egyházak, érseki szinten. A legmagasabb egyházi vezetői tisztségben, pátriárkai szinten, a Maronita katolikus, Káld katolikus, Melkita Katolikus képviselteti magát, illetve a görög ortodoxia részéről maga a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka I. Bartholomaiosz. 

Kiemelendő, hogy a keleti és nyugati egyházakat jelen esetben nem politikai kérdések, társadalmi problémák megoldására hivatott konferencia hozta össze, hanem – az ökumenizmus jegyében – a közös ünneplés, a közös hit abban, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van testében és lelkében emberségében és istenségében. Kiss Bertalan hangsúlyozta: a történelmi vagy teológiai nézeteltérések esetleg félreértések ellenére, a tanítások központja azonos. Ebből fakad mind az evangelizáció, illetve az üldöztetésekkel való együtt szenvedés, mely mind-mind közös pont a különböző keresztény egyházak között.

Kölcsönös gesztusok – keresztényüldözés, ami összeköt

A világ különböző tájairól, földrészeiről érkező bíborosok, érsekek, pátriárkák nagy része a keresztényüldözés által különösen sújtott területekről érkezett hazánkba. Az 1054-es egyházszakadás óta volt több alkalom, amikor a keleti és nyugati egyházak közeledtek egymáshoz. A 20. században VI. Pál történelmi gesztusa után újabb apropója van a különböző keresztény felekezetek közeledésének: a keresztényüldözés. Az a keresztényüldözés, mely független felekezettől. Az üldözők szemében csak egy dolog számít: Jézus Krisztus követői, tehát elpusztítandók. 

hirdetés

Ez a „vértanúság-ökumenizmus” – fogalmaz Kiss Bertalan – járja át napjainkban a katolikus és ortodox egyházak együttműködését. A szükséghelyzet miatt soha eddig nem látott testvéri egymásrautaltság és kölcsönös segítségnyújtás tapasztalható. Hangsúlyozta: a kongresszus szervezői felismerve ezt a jelenséget, erre fektették ennek az együtt töltött imádságos hétnek fő hangsúlyát.

„Ezért várható kelet és nyugat kapcsolatának még szorosabbra fordulása.”

– mondta.

Budapest, 2021. szeptember 11.
Az Országgyűlés Sajtóirodája által közreadott képen Kövér László, az Országgyűlés elnöke (j2) és I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka (b2) az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyházi vendégeinek fogadásán az Országházban 2021. szeptember 11-én.
MTI/Országgyûlés Sajtóirodája/Pólya-Pető Dávid

Szent István a közös szent, a közös pont

Mikor Szent István királyunkat a keleti egyházak a 20. század végén beemel az ortodox szentek közé, kijelölték Magyarország, a magyar kereszténység útját is. Ez – a szép gesztuson túl – az egyház egységének munkálásában, és a kereszténység –ha úgy tetszik keresztény civilizáció – megmentésében is feladatot ró ránk. „Hazánk történelmének első pillanatától a keleti és nyugati egyház találkozási pontja volt, nálunk természetes, hogy keleti és nyugati keresztények együtt, testvéri közösségben – olykor még a vértanúság közösségében is – egy úton járnak.” – hangsúlyozta a vallástörténész.

Ferenc pápa jelenléte a kongresszuson, illetve, hogy annak záró miséjét celebrálja, megkoronázása és elismerése Magyarország a kereszténységben elfoglalt helyének.

Az egyházak közös részvétele reményt ad, hogy a hit, melyet a kommunista elnyomó diktatúra évtizedei alatt is megőriztünk, sziklaszilárd alapot ad, melyet továbbadhatunk az utánunk következő generációknak is. Az egyhetes konferencia békét ad és bátorságot mutat: a sok üldöztetés ellenére, a világ minden tájáról érkeznek tanúságtevők. Teszik ezt akkor is, ha a világban sok helyen már-már nevetségesnek vagy megbotránkoztatónak hat Jézus Krisztus tanítása.

Kiemelt képünk forrása: MTI/Soós Lajos