Kiemelt jelentőségű I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka látogatása

Kiss Bertalan vallástörténész a Pesti Srácoknak adott interjújában a konstantinápolyi pátriárka látogatásának jelentőségét elemezte. Hangsúlyozta I. Bartholomaiosz részvétele és – sajnálatosan – a keresztényüldözés ténye várhatóan a kelet és nyugat kapcsolatának még szorosabbra fordulását eredményezi.

A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus, más néven Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus egyike az öt eredeti patriarchátusnak, és ilyen minőségében tiszteletbeli elsőséget élvez az ortodox egyházak között. A konstantinápolyi pátriárka ezért a keleti kereszténység legfontosabb alakja. Külön kiemelendő, I. Bartholomaiosz pátriárka nevéhez fűződik, hogy 2000-ben – az 1054-ben bekövetkezett egyházszakadást követően – Szent István királyt beemelte a keleti szentek közösségébe, ezzel államalapító királyunk ismét az egyházszakadás előtti egyház közös szentjévé vált. 

A vallástörténész elmondta, nem csak Magyarország vagy a Kárpát-medence szempontjából figyelemreméltó esemény az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, hanem nemzetközileg is kiemelkedő esemény. Azért is különleges mind a helyszín, mind az apropó, mert a keleti és nyugati egyházak vezetői jellemzően ritkán és akkor is a Vatikánban találkoznak. Most Budapesten kéviseltetik magukat a Szír Ortodox, az Örmény Katolikus és az Orosz Ortodox egyházak, érseki szinten. A legmagasabb egyházi vezetői tisztségben, pátriárkai szinten, a Maronita katolikus, Káld katolikus, Melkita Katolikus képviselteti magát, illetve a görög ortodoxia részéről maga a konstantinápolyi ökumenikus pátriárka I. Bartholomaiosz. 

Kiemelendő, hogy a keleti és nyugati egyházakat jelen esetben nem politikai kérdések, társadalmi problémák megoldására hivatott konferencia hozta össze, hanem – az ökumenizmus jegyében – a közös ünneplés, a közös hit abban, hogy Jézus Krisztus valóságosan jelen van testében és lelkében emberségében és istenségében. Kiss Bertalan hangsúlyozta: a történelmi vagy teológiai nézeteltérések esetleg félreértések ellenére, a tanítások központja azonos. Ebből fakad mind az evangelizáció, illetve az üldöztetésekkel való együtt szenvedés, mely mind-mind közös pont a különböző keresztény egyházak között.

Kölcsönös gesztusok – keresztényüldözés, ami összeköt

A világ különböző tájairól, földrészeiről érkező bíborosok, érsekek, pátriárkák nagy része a keresztényüldözés által különösen sújtott területekről érkezett hazánkba. Az 1054-es egyházszakadás óta volt több alkalom, amikor a keleti és nyugati egyházak közeledtek egymáshoz. A 20. században VI. Pál történelmi gesztusa után újabb apropója van a különböző keresztény felekezetek közeledésének: a keresztényüldözés. Az a keresztényüldözés, mely független felekezettől. Az üldözők szemében csak egy dolog számít: Jézus Krisztus követői, tehát elpusztítandók. 

Ez a „vértanúság-ökumenizmus” – fogalmaz Kiss Bertalan – járja át napjainkban a katolikus és ortodox egyházak együttműködését. A szükséghelyzet miatt soha eddig nem látott testvéri egymásrautaltság és kölcsönös segítségnyújtás tapasztalható. Hangsúlyozta: a kongresszus szervezői felismerve ezt a jelenséget, erre fektették ennek az együtt töltött imádságos hétnek fő hangsúlyát.

„Ezért várható kelet és nyugat kapcsolatának még szorosabbra fordulása.”

– mondta.

Szent István a közös szent, a közös pont

Mikor Szent István királyunkat a keleti egyházak a 20. század végén beemel az ortodox szentek közé, kijelölték Magyarország, a magyar kereszténység útját is. Ez – a szép gesztuson túl – az egyház egységének munkálásában, és a kereszténység –ha úgy tetszik keresztény civilizáció – megmentésében is feladatot ró ránk. „Hazánk történelmének első pillanatától a keleti és nyugati egyház találkozási pontja volt, nálunk természetes, hogy keleti és nyugati keresztények együtt, testvéri közösségben – olykor még a vértanúság közösségében is – egy úton járnak.” – hangsúlyozta a vallástörténész.

Ferenc pápa jelenléte a kongresszuson, illetve, hogy annak záró miséjét celebrálja, megkoronázása és elismerése Magyarország a kereszténységben elfoglalt helyének.

Az egyházak közös részvétele reményt ad, hogy a hit, melyet a kommunista elnyomó diktatúra évtizedei alatt is megőriztünk, sziklaszilárd alapot ad, melyet továbbadhatunk az utánunk következő generációknak is. Az egyhetes konferencia békét ad és bátorságot mutat: a sok üldöztetés ellenére, a világ minden tájáról érkeznek tanúságtevők. Teszik ezt akkor is, ha a világban sok helyen már-már nevetségesnek vagy megbotránkoztatónak hat Jézus Krisztus tanítása.

Kiemelt képünk forrása: MTI/Soós Lajos