Kertünk és a gyom

A kertben mindenki küzd most: a virágok, a haszonnövények hol alig kapnak esőt, hol nehéz őrizni a felverődő gyomoktól, hogy nekik is jusson levegő. Bezzeg a gazok! Még a legnagyobb szárazságban is virulnak…

Régi hasonlat, hogy így van ez a lelkünkkel is! Amikor a szívünkbe tekintünk jó és rossz dolgokat is látunk benne. (Legalábbis értelmes emberként nem szoktuk eltakarni magunk elől azt sem, amire nem vagyunk büszkék…) Olyan nehéz néha életben tartani benne azt, ami jó, s tisztítani belőle azt, ami rossz!

Az erkölcs törvényeinek megkérdőjelezésével a világunkban egy érdekes folyamat indult el: az egyik párt hívei minden morális normát relativizálni igyekszenek, amitől a másik párt hívei befeszülnek és még merevebben védik azokat. Pedig, „az Istent szeretőknek minden javukra válik” (Róm 8,28)! Ha úgy tekintünk erre a megkérdőjelezésre, hogy talán tanulnunk kell belőle, máris utak nyílnak, amelyek egyrészről minket segítenek bölcsebbé válni, másrészről azokhoz az emberekhez is közelebb visznek, akik más véleményen vannak. Mit tanulhatunk belőle? Be kell vallanunk, hogy a merev törvényértelmezés alapján könnyen farizeusi szintre süllyedhetünk! Nem a törvénnyel van a baj, hiszen az szent, hanem a mi viszonyulásunkkal és értelmezésünkkel. Jézus tudta úgy aktualizálni a törvényeket, hogy az megszentelő és felemelő legyen. Ehhez két dolog kell: az igazság szerinti hűség és a szeretetben való világlátás. Persze, ennek a kettőnek egynek kell lennie, mert az igazság nélküli szeretet rombol, a szeretet nélküli igazság megfojt és elidegenít!

A gaz a semmi közepén csodás mezőt is alkothat, míg a kertben ártani tud.

Tehát, amikor megkérdőjelezzük az erkölcsi normákat, vagyis azt, hogy valami jó, vagy rossz, akkor jó esetben lehetőségünk nyílik arra, hogy megértsük mélyebben, mi miért jó és mi miért rossz! Így például megértjük, hogy a gaz a semmi közepén csodás mezőt is alkothat, míg a kertben ártani tud. Vagyis, hogy sokszor a bűnre vivő vágyaink hátterében jó vágyak állnak, mert leginkább az értékek vonzanak minket! S így általában a bűneink mögött is értékek vannak, persze eltorzult állapotban. Azért hasznos ezt meglátnunk, mert a visszatérő bűneinkkel megtanulhatunk megfelelően bánni. Ha megértjük, hogy a cél nem az elfojtás, hanem a vágyaink megtisztítása, hogy meg kell találnunk az értékeket, amelyekre vágytunk, akkor találjuk meg azt az utat, amely a vétkeink méregfogát kihúzza. Mert amikor sikerül ezeket a bűneinkben „képviselt” értékeket felismerni, tudatosítani, és megtalálni a hozzájuk vezető tiszta utat, akkor máris fejlődött az életünk. Így nem lesz szükségünk arra, hogy rossz úton akarjunk elérni jó dolgokat. Hiszen a cél nem szentesítené az eszközt!

A dolgokat Jézus szava szerint nem kívülről teszi tisztátalanná valami, hanem a szív mélyéről származik minden, ami bemocskolja azokat. Vagyis általában az, hogy mi nem helyesen viszonyulunk hozzájuk. Aktuális példával élve, ha normalitásnak nevezzük, ami seb, vagy amikor egy hibás vágyakozást egészségesnek kiáltunk ki. Persze, lehetne még sok más lehetőséget is írni! A lényeg, hogy Isten jónak alkotott mindent, s így amit Ő alkotott, azt csak a mi viszonyulásunk tudja megrontani, míg azt, amit már eltorzított a világunk, azt nem szabad erőltetve jónak beállítanunk.

Amikor a tiszta világért küzdünk, akkor tudnunk kell, hogy a szeretet végső győzelme nem rajtunk áll! Sem magunkban, sem a társadalmunkban. Rajtunk az áll, hogy tudjuk-e a szeretetben megvalósítani a törvényt, és az igazságban megélni a szeretetet!

Molnár Miklós

Miklós atya további írásai ide kattintva olvashatók.

Kiemelt képünk forrása: Unsplash

Iratkozzon fel hírlevelünkre!