A migráció közép-európai szemmel

A kivándorlás joga előtt meg kell erősítenünk a jogot a nem kivándorláshoz, azaz annak a szabad döntési lehetőségét, hogy valaki saját országában maradhasson.

Részlet Orbán Viktor miniszterelnöknek a Glas Koncila horvát katolikus hetilapnak adott interjújából:

Valóban van véleménykülönbség a szentatya migrációval kapcsolatos véleménye és hozzáállása, illetve a magyar kormány álláspontja között, amely nyilvánvaló és látható az egész világ számára. Mi erőteljesen ellenezzük a migrációt, a katolikus egyháznak pedig megvan a maga álláspontja. Ebből nagyon könnyű létrehozni egy történetet, amely szerint a szentatya és a magyar kormányfő „nem értik egymást”, „nem egyezik az álláspontjuk”, és végül „találkozni sem akarnak”.

A véleménykülönbség valóban látható, sőt nagyon éles, de csak akkor, ha a pápa felfogását a világlapok híreiből ismerjük. A „média” ugyanis egyoldalúan közvetít. Ez sok zavart okoz még azon katolikusok körében is, akik jól látják a migráció veszélyeit, és azt tapasztalják, hogy a pápa ezeket nem érzékeli. A pápa nyilatkozatai gyakran két oldalról közelítik meg a témát, így nagy hazugság lesz abból, ha valaki az „egyrészt” idézi, de a „másrészt” elhallgatja.

Nézzünk néhány példát. Még a magyar katolikus püspöki kar tagjai is meglepődtek, amikor az un. ad limina látogatáskor a pápa kifejtette az iszlámmal kapcsolatos véleményét, ami erősen eltért a médiából ismerttől. Kocsis Fülöp érsek-metropolita 2018 februárjában a Charta XXI Egyesületnek a ruszin kultúráról szóló konferenciáját megnyitó beszédében felidézte a pápától hallottakat:

Az iszlamizálódás valóban nagyon, nagyon súlyos veszélyt jelent egész Európára. Az kétségtelen, hogy erre nagyon oda kell figyelni. Ezzel párhuzamosan nehéz megmondani, hogy melyik tényező hat jobban, egyik a másikára, a kereszténytelenedés jelensége ugyanilyen óriási veszélyt jelent. Mit tehetünk? Erre az egyik legfontosabb – sok-sok más tényező mellett – törekvés, hogy Európa és benne a nemzetek önmagukra találjanak. Az identitásukat újra megtalálják és képviseljék.

A jezsuita blog.hu korizoli fedőnév alatt (nyilván Koronkai Zoltán SJ) 2018 elején nagyon alapos összeállítást közölt arról, hogy mi a pápa valódi véleménye a kérdésről. Tavaly októberben megjelent a Fratelli tutti enciklika, amelyben a pápa a testvériség oldaláról közelíti meg a kérdést.

Minden ember testvérünk. Ha bajban van, segítenünk kell. Az enciklika azokat ítéli el, akik minden áron el akarják kerülni a migránsok beáramlását, és egyidejűleg korlátozni akarják a szegény országok támogatását, hogy azokat megszorító intézkedésekre kényszerítsék. Ez tehát nem vonatkozik ránk, Magyarország a támogatások növelését sürgeti. Ferenc pápa a menekültek mellett megértően szól azokról is, akik önmaguk és családjuk számára keresnek jobb lehetőséget. Látja ugyanakkor, hogy sokan súlyos csalódásokra vezető, irreális elvárásokat táplálnak magukban, ők gyakran gátlástalan embercsempészek áldozatai lesznek. További baj, hogy a kivándorlók magára hagyják eredeti közösségüket, amely közösség így legértékesebb tagjait veszíti el. Épp ezért Ferenc pápa nem a kritikátlan befogadást szorgalmazza, hanem csatlakozik XVI. Benedek pápa javaslatához:

„a kivándorlás joga előtt meg kell erősítenünk a jogot a nem kivándorláshoz, azaz annak a szabad döntési lehetőségét, hogy valaki saját országában maradhasson.”

Tragikus, hogy ez az 2012-ben elhangzott felszólítás szinte teljesen visszhangtalan maradt, így még az a kevés, amit a kis Magyarország e téren tenni képes, feltűnést kelt, és elismerést vált ki. Pedig nyilvánvaló, hogy a tömeges és illegális bevándorlást nem kezelni, hanem okait megszüntetni kell, amire a fejlett piacgazdaságok együttesen képesek lennének.

A migráció a világ jövőjének egyik alapvető eleme lesz – írja a pápa. Miért? Ha a Föld javai néhány országban koncentrálódnak, akkor azok, akik ebből kimaradtak, érthetően az egyre gazdagodó országokba törekszenek. Úgy tűnik, hogy a kormányok – hiába van a politikai hatalom a kezükben – nem tudnak a józan ész alapján dönteni, ha a döntésük ellenkezik a gazdasági hatalom birtokainak érdekeivel. A pápa szerint Európának megvannak arra az eszközei, hogy

„megtalálja a helyes egyensúlyt saját polgárainak védelme és a migránsok befogadásának és támogatásának kettős erkölcsi kötelezettsége között”.

Ez két egyenrangú erkölcsi kötelezettség. A korlátlan befogadók nem veszik tekintetbe az előbbit ezért az utóbbi megsértésével vádolják a befogadást keretek közé szorítókat. Hogyan tudunk megfelelni a befogadás erkölcsi kötelességének? Ezt egy ország többféleképpen valósíthatja meg, írja az enciklika. „Kínálhat nagylelkű befogadást a sürgős szükségben”, illetve „javíthatja a szülőföldjük életkörülményeit”. Mi a másodikat próbáljuk megvalósítani.

Ide kapcsolódik, amit Ferenc pápa svédországi látogatása alatt, még 2016-ban fejtett ki: Egyrészt „nem humánus dolog becsukni a szívünket, bezárni az ajtót, mert hosszú távon ennek ára van”. Másrészt, „politikai szinten ugyanakkor nem szabad óvatlannak lenni, vagyis több embert befogadni, mint amennyit integrálni tudunk, mert ennek is megfizetjük az árát. Ha ugyanis nem illesztjük be a menekülteket vagy a migránsokat a társadalomba, akkor elgettósodnak. Ha pedig egy kultúra nincs kölcsönhatásban a másikkal, akkor az veszélyes lehet”. A kölcsönhatás a befogadó ország törvényeinek megtartását is jelenti. Aligha tudja egy kormány megvédeni saját polgárait, ha eltűri, hogy az országban két egymással ellentétes szabályokra épülő törvénykezés legyen. A fenti idézetben nagyon hangsúlyos a mennyiség kérdése. Hogy hány embert lehet integrálni, az függ a befogadó ország anyagi erejétől, polgárainak nyitottságától, de a befogadottak készségétől is.

Az enciklika újra, meg újra visszatér a probléma valódi megoldásához:

„Az ideális kétségtelenül a szükségtelen migráció elkerülése lenne, ez pedig úgy érhető el, hogy a származási országban teremtjük meg a méltó életet és növekedés lehetőségét.”

Ferenc pápa és Orbán Viktor tehát egyaránt a probléma okait akarják felszámolni. A helyzet megítélésében van közöttük hangsúlyeltolódás: Ferenc pápa a befogadást sürgeti, de tudja, hogy annak vannak korlátai, Orbán Viktor gátolja az illegális migrációt, de tudja, hogy a menekülteket segíteni kell. Egy ponton van eltérés: Ferenc pápa nem számol a rosszhiszemű „bevándorlókkal”, bár fontosnak tartja a befogadó ország polgárainak biztonságát, Orbán Viktor a potenciális terroristáktól félti Európát, ezért ragaszkodik a bevándorlás törvényes kereteihez. Ez azonban semmiképp nem olyan nagy különbség, hogy törésre vezetne, ahogy azt a média láttatni próbálja.

Amikor Orbán Viktor migrációs politikáját megpróbálom a pápai megnyilatkozásokkal összevetni, valójában nem egyedül a magyar miniszterelnökről beszélek. A magyar álláspont – legalábbis Közép-Európában – nincs egyedül. Az Ottomán birodalom európai terjeszkedése e régió közös történelmi tapasztalata, ezért itt senki nem esett a „Wir schaffen das” hibájába. Régiónk migrációs elképzelései sokkal közelebb állnak Ferenc pápáéhoz, mint a Nyugaté.

A pápa már pápasága kezdetén már kimondta: ez a gazdaság öl. Korunk egyik vadhajtása a cancel culture: aki a gazdaság hatalmasainak érdekeit sérti, azt el kell lehetetleníteni. Akár a pápát is. Ezért hamisítják üzeneteit. Ehhez jön még nálunk, hogy a baloldal sokkal elhitette, hogy a pápa a migránsok feltétel nélküli befogadását tekinti az egyetlen lehetséges keresztény válasznak. Megtanulhatnánk már, hogy gátlástalan hazudozók között élünk. Ideje volna elérni, hogy ne ugorjunk a manipulátorok szavára. Ahogy kultúrát, úgy híreket is csak tiszta forrásból merítsünk.

 

Surján László
A szerző a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) tiszteletbeli elnöke

A szerző további írásait ide kattintva olvashatja.

 

Kiemelt kép: Gyülekező illegális menekültek sátortábora az észak-görögországi Szalonikitől nyugatra fekvő Diavatában lévő migránstábor közelében 2019. április 5-én. Az internetes közösségi oldalak felhívására Görögország különböző részeiből érkező migránsok az észak-macedóniai határon áttörve, a Balkán-félsziget országain keresztül az Európai Unió gazdagabb államaiba szeretnének eljutni. A migránsok előző nap többször a rendőrökre támadtak, könnygázzal és gumibotokkal kellett őket visszaszorítani.
Fotó: MTI/EPA-ANP/Szotirisz Barbaroszuszisz

Iratkozzon fel hírlevelünkre!