Hetek óta áll a bál Szlovákiában a kormányt alkotó négy párt képviselői között. A régóta éleződő konfliktus eredménye: kormányfőcsere. A válságnak ugyanakkor ezzel még nincs vége. Az ottani események pontosan mutatják, hogy mi történne, ha Magyarországon 2022-ben a baloldali szivárványkoalíció kerülne hatalomra.
Előzmények: a Smernek mennie kell
Kicsivel több, mint egy éve, tavaly február végén tartottak parlamenti választást Szlovákiában, amelynek tétje volt: az évek óta kormányzó, Robert Fico, majd Peter Pellegrini nevével fémjelzett, szociáldemokrata Smer vezette kabinetet le lehet-e cserélni és ha igen, mire?
Az egyre erősödő ellenzéki pártok egyetlen üzenetre fűzték fel a kampányukat: Ficónak és Pellegrininek, vagyis a Smernek távoznia kell a hatalomból. Ismerős, nem?
A voksolás után végül egy olyan helyzet alakult ki, amelyben négy párt tudott koalíciót alkotni, és ennek lett a vezetője Igor Matovic. Az ideológiailag igencsak sokszínű politikai formációkat szinte egyetlen dolog tartotta össze, a Smer-ellenesség, és nagy kérdés volt, hogy ez elengedő lesz-e a kormányzáshoz?
Kormányzati vesszőfutás
Szinte még a tinta sem száradt meg a miniszterek kinevezésein, Szlovákiát is elérte a járvány, és az összes többi európai országhoz hasonlóan a pozsonyi kabinet elmúlt egy éve is a pandémia egészségügyi és gazdasági hatásainak kezelésével telt. Azt gondolhatnánk, hogy az ideológiamentes válság remek alkalmat jelentett a koalíció számára, hogy megmutassa: egy sokszínű csapat is lehet ütőképes. Nem így történt.
A két legnagyobb párt, az Igor Matovic vezette centrista Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OLaNo) és a Richard Sulik vezette liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) szinte semmiben nem értett egyet, ami a válságkezeléssel kapcsolatos.
hirdetésAmikor az előbbi nyitott volna, a másik zárni akart, amikor Matovic fenntartotta a szigorú korlátozásokat, Sulik engedett volna. Nem volt egyetértés a felemás megítélésű országos teszteléssel kapcsolatban sem. A casus bellit pedig végül az jelentette, hogy Matovic meghozta az elmúlt egy év legreálisabb és legkézenfekvőbb döntését: oltóanyagot rendelt Oroszországból. Ezzel telt be a pohár több szövetségesénél is, mondván, a kormányfő kiszolgáltatja az országot Moszkvának ahelyett, hogy csak az EU által jóváhagyott vakcinákkal oltana.
Hogy mi lett a vita következménye? Előbb a kabinet több minisztere, majd maga Matovic is lemondott, helyet cserélve pénzügyminiszterével. Mivel legfőbb riválisa, Sulik továbbra is a gazdasági tárcát vezeti, a konfliktusok a jövőben is borítékolva vannak. Ami viszont ennél is megrázóbb:
a minden eddiginél erősebb és gyilkosabb harmadik hullám kellős közepén valamelyik szlovák raktárban ott áll 200 ezer orosz vakcina.
A kormányválság miatt ugyanis a megérkezett mennyiséget nem használták fel. A keleti oltóanyag ellen ágáló politikusoknak és pártoknak tehát sikerült elérniük, hogy nemhogy több ne érkezzen az országba, hanem a már ott lévővel se tudják megóvni százezer ember életét. Hogy a számokról is ejtsünk pár szót: az oltási kampány elején Szlovákia és Magyarország fej fej mellett haladt az oltottak lakosságarányos számát illetően.
Ma ugyanakkor Magyarországon már több, mint 20 százalék az oltottak aránya, míg Szlovákiában alig haladja meg a 12 százalékot.
Mi lenne ha…?
Bár a történelem nem ismeri az alcímben feltett mondatot, játsszunk el kicsit a gondolattal, hogy mi lenne, ha Magyarországon is az ideológiailag sokszínű, csupán Orbán Viktor távozásával kampányolni képes baloldal kerülne hatalomra. Azt már sokszor hallottuk, hogy ha keleti vakcinák nem lennének hazánkban, nagyjából feleannyi embert tudtunk volna beoltani, mint amennyi jelenleg már védett honfitársunk van.
A szlovák helyzet ugyanakkor ezen túlmenően is tűpontos képet ad arról, hogy mi történik egy eszmeileg széttartó, viszont egyéni ambíciók tömkelegével rendelkező koalícióval akkor, amikor elmúlik az a piciny kis összetartó erő.
Jó esély van rá, hogy egy éven belül már nem az lenne a miniszterelnök, aki odakerült a választások után, és az is borítékolható, hogy alig lenne olyan ügy, amelyben egyetértenének és amelyet gyorsan, hatékonyan és megfelelő formában keresztül tudnának vinni a parlamenten. Tegyük hozzá azt is, hogy idehaza a történelmi tapasztalat is ezt mutatja: 2002 és 2010 között az akkor MSZP-nek nevezett egységes baloldal nemcsak a koalíciós partnerével, hanem párton belül, saját magával is időről időre képes volt összeveszni. Mindent összevetve: emlékezzünk kicsit többet, és figyeljünk északi szomszédunkra, hiszen ezek alapján rémisztően pontos képet kaphatunk arról, hogy mi lenne ha…
