Ismerem Katalint, tudom, hogy a zsidó vallás és a zsidó nép nagy barátja. De ez egy nagyon szerencsétlen módja a téma megközelítésének. Különösen két dolog volt számomra megdöbbentő. Az egyik az a mondata, miszerint „A holokauszt nem a zsidóságról szól, de hívő emberként nem tartom véletlennek, hogy éppen a zsidósággal történt meg”, úgy értelmezhető, hogy szerinte a holokauszt büntetés a zsidók számára az istengyilkosság miatt, vagyis azért, mert megölték a keresztény Megváltót. Ez két évezredes antiszemita toposz – nyilatkozta lapunknak Megyeri A. Jonatán rabbi, a Neokohn főszerkesztője. Hozzátette, bizonyára Lukácsi nem ezt akarta mondani, mégis nagyon szerencsétlennek ítéli a megfogalmazást.

– Ráadásul

annak a szenvedésnek, ami hatmillió emberrel megtörtént, köztük másfél millió gyerekkel, semmilyen racionális értelme vagy magyarázata nem lehet!

Ugyanis ha valaki racionálisan magyarázza meg ezt a dolgot, azzal önmaga válik nácivá, ahogy erre Elie Wiesel Nobel-díjas író is rámutatott – hívta fel a figyelmet.

– Katalin gyakorló hívő keresztény, én ortodox zsidó vagyok. Nem tudok és nem is kell azonosulnom vele abban, amit a keresztény Megváltó szenvedéséről írt. De nekem ez a gondolat rendkívül furcsa. A keresztény Megváltó halála és a hatmillió ember halála között semmiféle párhuzamot nem lehet vonni! – szögezte le.

hirdetés

– A másik dolog, amin megbotránkoztam, az maga a fotó. Nyilván tudta, hogy megbotránkoztatja az embereket ezzel a nagyon erős „művészi eszközzel”, tehát éppen ez volt a célja,

de egyáltalán nem tartom alkalomhoz illőnek a képet

– vélekedett Megyeri A. Jonatán.

Radnóti Zoltán főrabbi megkeresésünkre elmondta: a mai – már békében szocializálódott lelkünk – nem képes arra, hogy tisztán lássa a holokauszt borzalmát. – Ha valaki beüti egy képkeresőbe a „naked holocaust” keresőszavakat, ott részben szembesülhet azzal az embertelenséggel és istentelenséggel, amit a nácizmus adott a világnak. Vagyis amit a nácizmus elvett a világtól: az emberi méltóságot – mutatott rá. – A német katonák előtt álló kopaszra nyírt, meztelenül álló nők jelképeivé váltak annak az eszmének, amikor az embert már csak tárgynak tekintetik, megfosztva őket az isteni részüktől: a lelküktől. A holokauszt nap egyik fő üzenete, hogy ez soha többet ne fordulhasson elő, senkivel sem.

Lukácsi Katalin feltűnő – és valljuk be, hatásvadász – fényképe hasonlóan hat az emberre. A test kihangsúlyozásával elvonja a figyelmet magáról az üzenetről

– vélekedett a rabbi. Hozzátette: ez, ebben a környezetben sajnálatos módon kontraproduktív, hiszen a holokauszt emléknapja elgondolkodásra és (ön)reflexióra kell, hogy késztessen bennünket, de ez a fénykép megosztóvá vált.

– Mi is most a képről beszélünk és nem az emléknap üzenetéről.

Lukácsi Katalin képhez írt emlékező gondolatai az ő oldaláról láttatják a történelmet, amit egy zsidó ember teljesen másképpen lát.

Egy európai, katolikus ember érezheti, hogy a holokauszt tragédiája maga az ember. A kultúrnépből gyilkossá vált nép pokoljárása. Ám ki kell hangsúlyozni, hogy a holokauszt után a német nép és vezetése mindent megtett ennek a visszaalakításáért, és úgy tudott büszke maradni, hogy egy másodpercet sem tagadott el a saját múltjából – fejtette ki. Szerinte egy zsidó ember szükségszerűen másképp látja ezt a napot.

– Látom, hogy nincsenek unokatestvéreim, hogy a vidéki városokban és településeken már nincsenek zsidó közösségek, és a vallásos zsidó kultúra végletesen elhalványult – mondta, hozzátéve, hogy

ezen tények megéléshez és megértéséhez nem segít ez a kép és – véleménye szerint – nem segíti a méltó megemlékezést sem.

Ruhátlanul pózolt a holokauszt-emléknap „alkalmából” Lukácsi Katalin

Kiemelt képünkön: Mécsest gyújtanak a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezés résztvevői a fővárosi Cipők a Duna-parton emlékműnél 2018. április 16-án. MTI Fotó: Balogh Zoltán