A Pride idén is megragad minden eszközt, hogy felhívja magára a figyelmet: ahogy a Vasárnapon is megírtuk, ebben az esztendőben a Szent Korona köré vontak szivárványt, sokak rosszallását, felháborodását vívva ki.
A liberális fesztiválok jellemzője, hogy a figyelemfelhívás részeként szándékoltan társadalmi vitát robbantanak ki, ezt pedig sokszor úgy érik el, hogy erős keresztény/konzervatív szimbólumokkal „viccelődnek” – emlékezzünk csak a jobb létre szenderült Budapest Parádé reklámjaira, amelyen Till Attila a Hősök tere Gábriel arkangyalának fülébe üvöltözött. (Zárójeles megjegyzés, de tanulságos, hogy az önmagukat közösségi élménnyel reklámozó fesztiválok általában sikeresebbek, gondoljunk például a „Kell egy hét együttlét” szigetes mottó sikerére. Nem igaz tehát, hogy konzervatív értékekkel nem lehet jó reklámot csinálni.)
A Pride lényegéhez tartozik, gyakorlatilag lételeme, hogy durván és gátlástalanul provokál,
agresszív és offenzív társadalmi szemléletformálást végez, ezzel pedig az első pillanattól fogva kizárja a valós és érdemi társadalmi diskurzus kialakulásának lehetőségét, holott állítólag ez lenne a célja. Valójában azonban számukra a provokáción, az offenzíván van a hangsúly.
Nem véletlen, hogy a homoszexuális közösség jóérzésű része automatikusan elhatárolódik a látványelemekre hajazó, médiaorientált felhajtástól.
hirdetés2020-ban azonban a Pride átlépte a vörös vonalat.
Az idei támadás azért különlegesen aljas, mert duplán üt: a magyarság szent szimbólumát helyezi a célkeresztbe.
Egyszerre támadja azt, ami nemzeti-patrióta identitásunk alapvető és kiemelkedően fontos eleme (egyben ezer éves államiságunk szimbóluma, amely téma megint csak idegesítően hat egyeseknek) és azt, ami szakrális.
Két pofont ad egy csapásra.
És a jogos felháborodás árnyékában megint nem tudunk higgadt, tartalmi alapú párbeszédet folytatni a keresztény emberképről, a konzervatív családmodell védelmének jelentőségéről, a katolikus társadalmi tanítás homoszexualitást, (meleg)házasságot érintő részeiről, mert megint csak a szokásos jelenség marad: az agresszív és aljas támadás, ami után azt teszik szóvá, ha tiltakozunk.
Okos stratégia ez, kérem, ne vitassuk. De ne vitassuk el azt se, hogy amikor ilyen arcátlanságra ragadtatja magát egy csoport, akkor szólnunk kell. Ez így nagyon nincsen rendben.
El a kezekkel a Szent Koronától!
Vágvölgyi Gergely
A szerző a Vasárnap.hu főszerkesztője.
A témában olvasásra ajánljuk:
Kiemelt képünk forrása a szentkoronaradio.com.
