A szocialisták szomorkodhatnak, Európa viszont örülhet

A mostani EU-csúcson nem sikerült pontot tenni a jelenleg legfontosabb ügyre: kiválasztani az Európai Bizottság következő elnökét. Nem meglepő. Inkább az lett volna váratlan fordulat, ha nem ez történik, ugyanis a háttérben túlságosan sok, egymástól eltérő érdek húzódik.

Hamarosan pont kerül viszont a Spitzenkandidat-rendszer végére, illetve kimondhatjuk: Frans Timmermans elnöki esélyei nullára redukálódtak. Ez utóbbi magyar szempontból kifejezetten jó hír. Timmermans az elmúlt öt évben végig élen járt a hazánk és Lengyelország elleni támadásokban. Az állam- és kormányfőkben láthatóan nagyobb a józanság, mint a Bizottság vagy az EP képviselőiben. Egy megosztó embernek nem szabad hatalmat adni. Európa az együttműködésről szól, nem a megosztásról. Timmermans ez utóbbit képviselte. Egyik legfőbb szövetségese, a szocialista spanyol miniszterelnök jelentette be szomorúan, hogy a szerinte legalkalmasabb és legjobb jelölt nem kaphatja meg a pozíciót.

A szocialisták szomorkodhatnak, Európa viszont örülhet.

Visszatérve a Spitzenkandidat-rendszerre: nemhogy jelentős támogatást nem látunk a rendszer mögött, hanem egy óriási ellenállást. Ez Weber álmainak végét is jelentheti. Amikor elindult, többen felhívták a figyelmet arra, hogy gyenge jelölt, és nem ő lesz befutó. Ennek talán ő is tudatában volt. Azonban egy ponton túl láthatóan elhitte, ő lesz a következő EB-elnök, s ezzel egy kicsit bohócot csinált önmagából. Nem csak képletesen, szó szerint is, amikor egy EU-zászlós, csillagos hacukába, EU-bohócnak öltözve kampányolt.

Nem született ugyan megállapodás, ugyanakkor mégsem nevezhető eredménytelennek a mostani találkozó.

Ugyanis egyes jelölteket sikerült kizárni, így csökkent a szóba jöhető esélyesek száma. Ráadásul a helyzet kicsit átláthatóbbá is vált, mert legalább nem folyik tovább a színészkedés az EU-s választók előtt, hogy a csúcsjelöltek még versenyben vannak, s a választópolgárok ennek következtében nem döbbennek majd meg, hogy a végén hirtelen teljesen mást választ az Európai Tanács és a Parlament. Sokkal őszintébb, hogy már most világossá tették: más módon választják ki az EB következő elnökét.

Az európai szintű póker tehát folytatódik, ráadásul nem is egy, hanem egyszerre több asztalnál is megy a játék.

Továbbra is keresik az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Központi Bank következő elnökét, illetve az új kül- és biztonságpolitikai főképviselőt.

A mostani csúcstalálkozó egyúttal a különböző szövetségek közötti összetartás erejét is megmutatta. A német-francia tengely jelentősen gyengült, recseg-ropog: Macron nem támogatja Merkel jelöltjét, Webert a Bizottság esetében. És a jelek szerint nem támogatja a németek jelöltjét az EKB-elnöki tisztségre sem.

Megerősödött ugyanakkor a V4-együttműködés.

A visegrádi országok vezetői ugyanis kijelentették, minden tisztség esetében tartják magukat a közösen kialakított állásponthoz. Ennek óriási jelentősége van.

Ez ugyanis egyszersmind üzenet a brüsszeli elitnek: véget ért az az időszak, ami a 2000-es években a régiót jellemezte. Vagyis, hogy aprópénzen meg lehet venni és ki lehet játszani a régió országait egymás ellen. Aki tárgyalni akar, annak az egész blokkal kell tárgyalnia. A megosztási stratégia tehát elbukott. S mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy Macron, aki tavaly még külön-külön tárgyalgatott a V4 számára szimpatikusabb országaival, és így próbálta megbontani szövetségüket, most már közösen tárgyalt a négy vezetővel. Ez egy nagyon erős jele az egységnek.

Pócza István, az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Iratkozzon fel hírlevelünkre