Meglepetések sora várja a Piedone nyomában című dokumentumfilm nézőit

A 20. századi színészek közül keveseknek alakult ki olyan kultusza Magyarországon, mint Bud Spencernek. A filmszínészről és vele kapcsolatos élményeiről Király Leventét, az MTVA kiemelt szerkesztőjét kérdeztük, aki személyesen is találkozott vele. A népszerű művész életéről a közelmúltban Piedone nyomában címmel dokumentumfilmet forgatott. A szerkesztőtől megtudtuk, milyen érzés volt találkozni Bud Spencerrel, mi volt az egykori filmcsillag filozófiájának lényege, valamint, hogy miféle találmányok kötődtek a nevéhez.

Vasárnap.hu: Mi motiválta, hogy elkészítse a filmet?

Király Levente: Bud Spencer gyerekkoromban a kedvenc színészem volt. Az ő filmjein nőttem fel és egész egyszerűen szerettem volna találkozni, és egy közös fotót készíteni vele. Mivel a közmédiában dolgozom 17 éve, azt gondoltam, ha már összejön a várva várt találkozó, szívesen megkérdeznék tőle jó néhány dolgot. Egy operatőrrel együtt, saját költségen utaztam ki Rómába. Akkoriban a város északi részén lakott, egy háromemeletes társasházban. Emlékszem, délután fél háromra érkeztem meg.

Bud Spencer azt az egész napot ránk szánta – az interjú körülbelül egy óráig tartott egyébként. A beszélgetés előtt leültünk kávézni, körbevitt minket a lakásában, és megmutatta a szobáját. Ezt követően zongorán játszott nekünk, és elénekelte azokat a dalokat, amelyeket három különböző nyelven maga írt. Egyszóval mindvégig nagyon közvetlen volt velünk.

Király Levente és Bud Spencer

A film elkészítésének ötlete azonban csak később született meg. Két éve Terence Hillel is sikerült találkoznom egy római stúdióban. Gondoltam, ha már megvannak az interjúk, talán érdemes lenne Bud Spencerről egy a munkásságát, személyes életét bemutató filmet is forgatni. Így felkerestem számos egykori színész- és sporttársát, családjának tagjait, illetve a hozzá közel álló rokonait, barátait, ismerőseit. A negyvenöt közreműködővel készült filmmel születésének 90. évfordulójáról szeretnék megemlékezni.

A filmben megtalálhatók olasz és német televízióktól vásárolt archív felvételek, az olasz nemzeti filmarchívumtól vett anyagok és családi, archív felvételek is. Igyekeztem sokféle forrásból dolgozni.

Vasárnap.hu: Milyen hatást gyakorolt Bud Spencerre származása és a családi környezet, amelyben felnőtt? Mindez megmutatkozott színészi alakításaiban?

Király Levente: Minden embernek meghatározza a személyiségét az, hogy hol és hogyan nevelkedett. Bud Spencer Dél-Olaszországból, Nápolyból származott, és az itteniekhez hasonlóan ő sem elsődlegesen olasznak, hanem nápolyinak tartotta magát. És valóban egy igazi nápolyi karakter volt: jó humorú, víg kedélyű, barátságos, rendkívül közvetlen ember. A filmjeiben sokszor  morcos, rosszkedvű figurát kellett alakítania, de még ezeken a szerepeken keresztül is átjött az az életvidám, pozitív nápolyi habitus, amely őt jellemezte.

Volt is egy olyan szó, amely a filozófiájává vált: a „futtetenne”. Ez annyit jelent, hogy „legyints rá”, az élet apró bajait ne vedd a szívedre, engedd el azokat, mert különben csak a magad dolgát nehezíted meg. Ez abszolút jellemzőnek tekinthető a nápolyi olaszokra, ez a filozófia tehát szintén az ottani kultúra manifesztációjának nevezhető.

Bud Spencer dalba is öntötte filozófiáját

Nyilván a sportolói múltja is komoly hatással volt a színészi karrierjére – bár ő maga azt állította, hogy a két dolog között semmilyen összefüggés nincs. Korábban hétszeres úszóbajnok volt. A sport és a színészet közül érdekes módon az előbbiben elért eredményeit többre tartotta, mint színészi tevékenységét. Egész egyszerűen amiatt, hogy míg a sportban a teljesítményt objektív mércével mérik, a színészetben az értékelés mindig a közönség érzelmeitől, benyomásaitól, véleményétől függ.

Bud Spencer úszóként 1950-ben. Forrás: Wikimedia Commons

Bud Spencer olyan karakternek tekintette magát, aki mindig önmagát adta. Állandó társa, Terence Hill komoly, hivatásos színész volt. A kettejük közti különbség a forgatásokon is megmutatkozott. A reggeli felvételek elkészítése után, délelőtt tíz óra körül rendszerint visszament a lakókocsiba, elfogyasztotta „második reggelijét”, utána pihent egy kicsit, majd ismét munkába állt. A forgatás után ebédelt, lefeküdt aludni, felkelt, és megint dolgozott. Egyszerűen önmagát adta a vásznon. Ezzel szemben Terence Hill még a szünetekben is mindig a szerepeire készült.

Bud Spencer ezt sohasem tette, talán éppen ettől lett olyan különleges. Igazi karakter volt. Nem véletlen, hogy már életében legendává vált. 

Vasárnap.hu: Mennyire volt sokoldalú személyiség Bud Spencer?

Király Levente: Bud Spencer hat nyelven beszélt, három egyetemi szakon tanult – jogon, pszichológián és kémián –, ez elég jól láttatja sokszínűségét. A zenét is nagyon szerette, orgonán, zongorán, gitáron és trombitán is játszott.  Elképesztően sok dolgot csinált élete során: egyetemi tanár, feltaláló, politikus, zeneszerző volt egy személyben. Mellesleg még gyermekruhákat is tervezett. Filozófiában verhetetlen volt, földön-vízen-levegőben közlekedett, helikopterre és hajóra is volt vezetési engedélye.

Ha összeadjuk, mi mindennel foglakozott, mi minden érdekelte, azt mondom, hogy körülbelül öt ember életét sűrítette össze a neki adatott 86 esztendő alatt. És akkor még nem beszéltem a 120 filmjéről, melyeknek alapján a leginkább ismerjük őt. Mint említettem, hétszeres olasz úszóbajnok volt, részt vett az 1952-es és ’56-os olimpiákon, s jó ideig versenyszerűen vízilabdázott is. Azt még nem is említettem, hogy Caracasban autóversenyzett, rögbizett is, illetve bokszolóként 30 KO-val nyert meccs kötődik a nevéhez.

Ha valakiről, hát róla bátran állíthatjuk, hogy rendkívül sokoldalú és magasan képzett ember volt. Mindemellett mélyen vallásos keresztényként élte mindennapjait, egész életében jótékonykodott. Kampányolt a vakokért, a háború ellen, UNICEF-nagykövetként komoly politikai szerepet vállalt.

Vasárnap.hu: Milyen találmányok kötődnek a nevéhez feltalálóként?

Király Levente: Több találmánnyal is büszkélkedhet. Például szabadalmaztatott elektromos autót, egyszer használatos fogkefét – amelyet a repülőkön alkalmaztak is – és egy olyan sétálópálcát is kifejlesztett idős embereknek, amelyet egyetlen gombnyomással székké lehetett alakítani. Ezek hatvan évvel ezelőtt még óriási újdonságnak számítottak. Mindvégig foglalkoztatták a kreatív dolgok: egyszer például egy óceánjáró hajót tervezett meg úgy, hogy először csak egy makettet készített róla, de később egy társával meg is építette. Mindig járt az agya, újabb és újabb ötleteken gondolkodott, ilyen volt az a gyermekruha-üzem is, amelyet létrehozott.

Vasárnap.hu: Milyen üzenettel bír Bud Spencer életútja, színészi tevékenysége?

Király Levente: Korábban említettem már a futtetenne-filozófiát, talán ez az egyik legfontosabb üzenete számunkra. Fontos példa Bud Spencer életútja arra vonatkozóan is, hogy miként lehet időnket hasznosan eltölteni. Nagyon sok mindent kipróbált, és minden téren rendkívül magas színvonalon alkotott. Bebizonyította, mennyire üres kifogás, hogy a mai világban semmire sincs idő. Ő volt az élő példa arra, hogy igenis mindenre jut idő, ha jól gazdálkodunk vele.

Az ember karácsony vagy ünnepnap közelébe érve sokszor jótékonykodik, ő viszont egész életében így tett az UNICEF-nagyköveteként. Saját jövedelmének jelentős részét szülővárosának, Nápolynak ajánlotta föl, ez szintén példaértékű.

Az sem elhanyagolható, hogy rólunk, magyarokról is nagyon sok jót mondott: úgy vélte, a magyar egy különleges nép. Anyanyelvünket a világ egyik legnehezebb nyelvének tartotta, amely szerinte azt mutatta, hogy a magyar ember nagyon komplex gondolkodással rendelkezik. Szerintem megtisztelő ránk nézve, hogy egy ilyen  legendás művész így beszélt a magyarokról. A dokumentumfilm reményeim szerint országimázs-építés szempontjából is hasznos lehet számunkra, bízom benne, hogy az olasz-magyar barátságot is erősíti majd.

Bud Spencer életútja fontos üzenetet fogalmazott meg a hitről, a hívő életről is. A mai fiatalokat sokkal könnyebb Bud Spenceren keresztül megszólítani, mint például egy könyvvel. Ha ő beszél arról, hogy Istennek köszönhet mindent, amit elért, az talán közelebb hozza a fiatalokat a hithez, mint egy-egy száraz vallási könyv. Arról nem is beszélve, hogy Bud Spencert megosztani a Facebookon egész egyszerűen trendi is.

Világszerte milliók tisztelik, még az is elfogadja a személyét, nem tekint rá negatívan, aki különösebben nem rajong érte. Minden hozzá hasonló sikertörténet fontos, mivel példájukkal követőkre találnak.

Vasárnap.hu: Nem ellentmondásos vagy kontraproduktív az, hogy vallásos keresztény emberként főként „bunyós” filmekben vállalt szerepet – még ha ezek paródiák voltak is?

Király Levente: Ebben nincs semmilyen ellentmondás. Bud Spencer mindig az igazság oldalán állt a filmjeiben, a jót képviselte. Ha el is csattant egy-két  pofon – véres jelenetek sose voltak a filmjeiben –, akkor azt abból a perspektívából kell néznünk, hogy ő a szórakoztatóiparban dolgozott, vicces nyakleveseket osztogatva. Ez nem összehasonlítható azzal, ha a való életben ver meg valakit az ember, az természetesen nem elfogadható magatartás, ha ezt így tette volna, akkor az kritizálandó lenne. Ám ha a filmben teszi, egyfajta igazságosztóként, aki mindig helyreteszi a rosszakat, és védelmezi a jókat, akkor ez még összhangban is áll az ő kereszténységével.

Nem lőtt le a filmjeiben senkit, nem folyt vér a filmvásznon, és káromkodások sem hangzottak el szájából. Egyébként ennek alapján is megítélhető egy színész, hogy milyen szerepeket vállal. És ő olyan szerepet nem vállalt, ahol lövöldözésről, vérről vagy káromkodásról lett volna szó.

Színészi karrierje során is teljesen hitelesen képviselte azt a filozófiát, amelyet a magánéletében gyakorolt. A vallás megengedi azt, hogy valaki színészként megjelenjen ezekben a „bunyós” szerepekben, annak érdekében, hogy mosolyt csalhasson a nézők arcára.

Király Levente filmjének bővített változata február 28-tól látható a mozikban, Bud Spencer-rajongóknak csak ajánlani tudjuk az alkotást!

Iratkozzon fel hírlevelünkre